Szegedi Uj Nemzedék, 1927. május 4. – Vasárnap délelőtt történt a Kossuth Lajos-sugárut 103. számu házban, hogy özvegy Becsey Miklósné, konyhájában foglalatoskodva, egyszer csak gyanus zajt hallott a szobából. Kinyitotta a szoba ajtaját, de majd hanyatt esett ijedtében, amikor a szoba közepén megpillantott egy 20–22 év körüli fiatalembert, aki baltával kezében fenyegető módon közeledett felé. A fiatalember odaugrott a meglepett asszony elé és a baltát fenyegetően ráemelve követelte, hogy adja elő a pénzét.
— Nincs nekem egy krajcárom sem – mondotta idős az asszony – mert ezelőtt 2 héttel valaki 103 pengőt és egy aranygyűrűmet lopott ki a szekrényemből.
— No akkor menjünk ki a levegőre egy kicsit – szólt a rabló és azzal kiment Becseynével együtt a konyhába.
Mikor azonban a nyitott éléskamra elé értek, a fiatalember eldobva a fejszét, megkapta az öregasszonyt és rövid küzdelem után sikerült is bevonszolnia a kamrába, melynek ajtaját aztán hirtelen ráirta a dörömbölő asszonyra. Becsey Miklósné már jóideje foglya volt kényelmetlen börtönének, mikor a szomszédok meghallva a dörömbölést, kiszabaditották az izgalmaktól remegő asszonyt csöppet sem irigylendő helyzetéből.
Becseynének első dolga volt berohanni szobájába, hogy megnézze mit vitt el a rabló. Elrémülve látta, hogy ezüst és fehérneműi mind hiányzanak. Jobban széjjelnézve azonban az ablak mellett felfedezett egy csomagot, amelyben az utolsó darabig megtalált mindent, ami a szekrényből hiányzott. A rablási kisérletről természetesen azonnal értesitette a rendőrséget. A detektivek, akik amugy is nyomoztak a 2 hét előtt történt lopás ügyében, még nagyobb erővel fogtak hozzá, hogy kézrekeritsék a mostani támadót, mert sejtették, hogy valami összefüggésnek kell lenni a két eset között.
A rendőrséget különben, látszólag egy egész jelentéktelen kijelentés vezette nyomra. Becseyné kihallgatása alkalmával ugyanis az asszony hirtelen rámutatott az egyik belépő detektivre és kijelentette, hogy nagyon hasonlit a merénylőhöz. Ezen az alapon indult meg a nyomozás, melynek egyik szála egy fiatal nőhöz vezetett, akinél tényleg meg is találták a 2 hét előtt ellopott gyűrűt. Rövid vallatás után a leány bevallotta, hogy Bán János nevű ismerősétől kapta. A detektivek ezután nyomozni kezdtek a férfi után, akit hétfőn délelőtt sikerült is letartóztatni. Bán János, aki alig egy hónapja, hogy kiszabadult a börtönből, a detektivek előtt bevallotta, hogy tényleg ő járt mind a két esetben Becseyné lakásán. A csomagra vonatkozóan azt adta elő, hogy mivel május elseje volt és igen sokan jártak a Kossuth Lajos-sugáruton, nem merte magával vinni és inkább otthagyta. Bán Jánost ma kisérik át az ügyészség fogházába.
Ez a cikk eredetileg a Szegedi Uj Nemzedék című lapban jelent meg 1927. május 4-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.
