100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
A magyar háztartások fogyasztása az európai uniós átlag 70%-a volt tavaly, míg az Európai Unió statisztikai Hivatala a friss jelentésében a bolgár értéket 73%-ra húzta fel – az előzetes adatközléskor még volt 0,1 százalékpontos előnye hazánknak. Megjegyzik, a bolgár előzés annyiban nem meglepetés, hogy már 2022-ban is közel volt egymáshoz a két ország, tavaly pedig a bolgár lakossági fogyasztás gyorsan nőtt, a magyar viszont csökkent.
Az alacsony hazai adatokról sok értékelés született a lap szerint, az okok között szerepel a régión belül az átlagnál kisebb felzárkózási ütem, a háztartások alacsony eladósodottsági és (makrogazdasági szinten) magas megtakarítási szintje, illetve az, hogy a megtermelt jövedelemnek igen nagy része fordítódik fogyasztás helyett beruházásra.
A Portfolio szerint a mutatót „nem érdemes nagyítóval nézegetni”, ugyanis sok mérési probléma van vele: a GDP-t, és annak komponenseit nehéz összehasonlítható módon pontosan számba venni, a relatív árszintek meghatározása szintén bizonytalan. Ezért érdemes inkább a hosszabb távú tendenciákra, mintsem a pontos értékekre koncentrálni, írják.
Az Eurostat fogyasztási mutatója az úgynevezett „egyéni fogyasztás”, melyben a lakosság vásárolt fogyasztása mellett olyan igénybevett szolgáltatások is benne vannak, amelyekért az adónkkal fizetünk, mint például az egészségügy és oktatás. Mivel ez a legszélesebb fogyasztási kategória, az Eurostat előszeretettel használja ezt a mutatót egyfajta jólétérzet-mérőszámként.
Megjegyzik viszont, hogy ahol a mutató szerint kevesebbet költenek pénzben kifejezve, még nem biztos, hogy rosszabbul élnek, hiszen az alacsonyabb árak miatt valójában többet tudnak vásárolni az emberek.
