Igazi gyilkosságok, videón

A gyilkos fekete hajú, szemüveges, harmincegy éves nő. Melegítőnadrágot és sötétszürke kapucnis felsőt visel. Mindnyájan őt nézzük, ez óhatatlan. Ül a helyén, a tárgyalóterem közepén, előtte vörösbarnára pácolt farács, nem bútordarab, hanem szimbólum. A bíró megkérdezi a nőt, beleegyezik-e, hogy a teremben készülő híradós tudósításokon felismerhető legyen. Nem. Így az arcát a felvételeken el kell takarni, vagy ki kell kockázni. A hangjáról is rendelkeznie kell. Fel lehet venni – mondja –, csak ne torzítsák el. Halkan, de azért érthetően beszél.

Négy éve Bécsben megölte tunéziai élettársát. A testet több darabba vágta, bőröndökbe csomagolva hazahozta, amikor jött telekocsival Jászalsószentgyörgyre. Itthon édesanyja segített neki leönteni sósavval. Ami megmaradt, azt zsákokba tette, elvitte egy öntözőcsatornához, bedobta. A zsákok nem merültek el, föltorlódtak a csatorna hídja alatt. Gyerekek találták meg, amikor arra bicikliztek. Részletes beismerő vallomást tett, az ügyész nagyrészt az ő elbeszélése alapján írta meg a vádiratot. Az elsőfokú ítélet ellen mégis fellebbezett, mert – állítja –, ő nem tervezte meg ezt az emberölést, és nem fosztotta ki a halottat.

Az az 580 euró, amit elvett tőle, az övé volt, prostitúcióval kereste.

Az ítélőtábla most tehát azt mérlegeli, milyen bizonyítékok szólnak a hirtelen elhatározás mellett, és mi utalhat arra, hogy a nő mégis készült a tettére. Aznap este kábítószert fogyasztottak, diszkóba mentek, aztán haza. A nő aludni akart, a férfi közeledni próbált hozzá, a nő ellökte, verekedtek. A kés az ágy mellett volt, tényleg, de a férfi tartotta ott – bizonygatja a nő –, és azon múlt az élete, hogy ő nyúlt a késért hamarabb. A párja máskor is durván bánt vele. Telefonon igazi gyilkosságot, lefejezést, megkövezést bemutató videókat, GIF-eket küldött neki, hogy megfélemlítse.

Ezért, és a durvaság miatt a nő korábban mondott olyat egy ismerősének, hogy el fogja hagyni a párját, vagy ha nem tud megszabadulni tőle, megöli. Ez, így, hogy „megölöm a gecibe”, még ha többször ki is mondja vagy leírja csetüzenetben valaki, önmagában nem bizonyítja a tervszerűséget – erre jut az ítélőtábla –, ilyesmi elkeseredésében is kiszaladhat valaki száján. Az más lapra tartozik, hogy nagy bőröndöket vesz valaki, és a tette után is a lakásban marad, hogy fenntartson valamilyen látszatot.

A megfelelő helyet, az időpontot és a módszert mégsem gondolta ki előre, vagyis erre nincs elég bizonyíték. Az ítélet szerint a nő nem előre kitervelt emberölésben bűnös, hanem emberölésben, nem tizenhét évet kell börtönben töltenie, csak tizenhármat. Az viszont, hogy visszavette a pénzét, továbbra is kifosztásnak számít. Figyelembe veszik borderline személyiségzavarát mint enyhítő körülményt. A bíróság azt is értékelné, ha kimondja, hogy megbánta a tettét.

Nem mond ilyet, pedig – magyarázza a tanácsvezető bíró – ölni, akármilyen embert is, rettenetes cselekedet. A nő sírva fakad. Ezt a hangot jobb lenne lehalkítani vagy eltorzítani a felvételen, de megmondta, hogy nem lehet. Az ítélethirdetés után a bíró szól, hogy ennyi volt, el lehet menni, ám ez nem olyan egyszerű. A fogolykísérőnek előbb ismét össze kell csatolnia a kéz- és lábbilincset, ellenőrizni, rendben van-e. Minden jól áll. Akkor elindulnak. A gyilkos két keze az ágyéka előtt, a lábbilincs miatt topogva, gyorsan szedi a lábát. Kísérője rendesen lép, de lassabban, hogy a vezetőszár, ami összeköti őket, ne feszüljön nagyon. A fogolykísérő is nő. Kék ruhában, büntetés-végrehajtás felirattal a hátán is csinos, szép a tartása. Feltűzött vörös hajában hajcsat, körmei pirosak. Csuklóján üveggyöngy karkötő.

A szerző további tárcái a semmiujsag.hu-n olvashatók.