Mindennapi elakadásainktól a lét értelméig – egzisztenciális szemléletű önismereti konzultáció a Mentában (X)

Hantos Kolos önismereti konzultáns a MENTA Pszichológiai és Mentálhigiénés Központban, a szegedi Szilágyi utca 2.-ben, ahol egzisztenciális szemléletű tanácsadással várja mindazokat, akik életvezetési elakadásaikkal, nehézségeikkel segítségét kérik. Szakterülete a szorongásos panaszok, enyhébb hangulatzavarok, kapcsolati nehézségek, önértékelési problémák, kiégés- és értelemnélküliség-érzés, valamint a veszteségfeldolgozás. Ahogy fogalmaz, útitársakat keres, akiket elkísérhet saját válaszaik megtalálásában, így a mélyebb önismeret, a stabil személyiség, a jól funkcionáló emberi viszonyok és a tartalmas élet elérésében. Akik készen állnak kifejleszteni önmaguk kettő-pont-nullás verzióját.

Kolos filozófia szakos bölcsész, egzisztenciális szemléletű tanácsadó, mindfulness-tanár, integratív mentálhigiénés szakember- és személyközpontú tanácsadó-jelölt. Segítői szemléletét úgy jellemzi, mint a filozófia és a pszichológia vizsgálódási területeinek egy metszethalmazát, amit a tudományos megnevezés leginkább egzisztenciál-fenomenológiaként jelöl. Ennek fókuszában az emberi tapasztalás, a kapcsolódás áll – végső soron pedig a létezés értelmére kérdez rá. Kolos mesélt nekünk arról, hogy munkája nem pszichiátriai gyógyítás és nem is pszichoterápia, hanem – beavatkozási szintje szerint – mentálhigiénés konzultáció.

A konzultáció sok szempontból hagyományos elrendezésben történik: a konzultáns és a kliens egymással szemben ülnek egy-egy fotelben és ötven percig beszélgetnek. Amennyiben a kliens nehézségei ezt indokolják, és ebben megállapodnak, a beszélgetések rövid mindfulness-gyakorlattal indulnak – magyarázza Kolos. A mindfulness, bár buddhista meditáción alapuló módszer, nem vallásos vagy spirituális gyakorlat: mintegy ötven éve fejlesztették ki a Massachusettesi Egyetem klinikájának stresszcsökkentő központjában, orvosi háttér mellett, érzelemkezelési nehézségek, krónikus fájdalom kezelésére; később pedig a depressziós fázisba, illetve a szenvedélybetegségbe való visszaesés megelőzésének irányába is tovább fejlődött.

Maga a segítő beszélgetés pedig – jellemzi Kolos – alapvetően itt-és-most szemléletben, egy humanisztikus, személyközpontú megközelítésben zajlik, aminek során nem ugranak el az emberi létezés legalapvetőbb kérdéseit érintő témák elől. Ezek a haláltól való szorongás, az értelemnélküliség, illetve értelemkeresés az életben, az ember alapvető elszigeteltsége, illetve a szabadság és az emberi akarat.

Arra a kérdésre, hogy mik segítő tevékenysége alapjai, Kolos három dolgot emel ki. Egyrészt a – filozófiai és mentálhigiénés – szakmai tudás megléte és folyamatos fejlesztése, másrészt a már elvégzett, több éves önismereti munka, amit folyamatosan is fenn kell tartani, harmadrészt a szupervízió. A tanácsadó külön is hangsúlyozza, hogy

minden segítő szakember munkaeszköze a saját személyisége, ezt pedig karban kell tartani, így az önismereti munka és a folytonos önreflexió alapvetően szükséges.

Szakmailag fontosnak tartja, hogy konzultációs munkája tekintetében pszichoterapeuta szupervíziója, a mindfulness-átadás vonatkozásában mindfulness tanárképző tréner és szupervízor konzultációja mellett végzi tevékenységét.

Szellemi inspirációi között Nietzsche önmeghaladást célzó életfilozófiáját, Martin Buber én-te kapcsolódás-analízisét, Heidegger és Sartre egzisztencializmusát, Carl Rogers humanisztikus pszichológiáját, R. D. Laing cimkézés-kritikáját, Irwin Yalom terápiás szemléletét, és Feldmár András kapcsolódás-fókuszú módszerét említi.

„Sokszor a szűkebb kapcsolódásaink mellett a minket körülvevő társadalmi-gazdasági közeg elidegenedett működése okoz számunkra szenvedést. Erre pedig különféle tünetekkel reagálunk, egészen változatos módon. Van igazság a néhai köztiszteletben álló szegedi pszichiáter bonmot-jában, hogy a »normál« csak egy program a mosógépen” – osztja meg nézeteit Kolos.

Kolos persze nem vitatja el, hogy számos esetben orvosi beavatkozás szükséges, vagy egyenesen bármilyen segítői kapcsolat kialakításának előfeltétele. „Abban hiszek, hogy első sorban a feltétel nélküli elfogadás megtapasztalása: az őszinte és mély emberi összekapcsolódás az, ami igazán felszabadító és szárnyat adó erővel bír egy segítő kapcsolatban. Ezt nevezem radikális interszubjektivitásnak, valódi kapcsolódásnak, ennek kell létrejönnie a konzultáns és a kliens között.”

Szerinte a mindfulness tulajdonképpen egy szorosan az előzőkhöz kapcsolódó fenomenológiai gyakorlat, melynek során megfigyeljük a tapasztalatainkat, úgy, ahogyan éppen adódnak. Megtanuljuk elkülöníteni a tényszerű tapasztalásoktól a hozzájuk kapcsolódó gondolatainkat és a felmerülő érzelmeinket, rögzíti a módszertani kapcsolódási pontot. Észrevesszük, hogy a gondolatok és érzelmek pusztán cikáznak tudatunk mozivásznán és csak akkor okoznak szenvedést, ha ellenállunk nekik, vagy ragaszkodunk hozzájuk – ezért legjobb, ha csak úgy megfigyeljük és elfogadjuk őket.

A konzultációk végső tétje pedig ugyanez: megtalálni az érzelmi hozzáférést önmagunkhoz és másokhoz,

megteremtve az asszertív kommunikációt a segítői kapcsolatban, amit a kliensek – önismereti felismeréseikkel együtt – magukkal vihetnek a mindennapjaikba, jelenlegi és jövőbeni kapcsolódásaikba. Ehhez egyfajta edzés a mindfulness.

„Meggyőződéses humanista vagyok: vallom, hogy minden ember képes a jóra, az önreflexióra, a fejlődésre, növekedésre. Arra, hogy megszabaduljon a szenvedéseitől és meghaladja önmagát, ehhez pedig csupán egy megfelelő útitársra van szüksége. Ezt a közös utazást ajánlom fel klienseimnek” – összegzi misszióját Kolos.

A cikk megjelenését Hantos Kolos önismereti konzultáns támogatta. További információk és időpontfoglalás: www.hantoskolos.hu