Szeged és Vidéke, 1915. június 8. – Mészáros Józsefné a Dugonics-temető sirjairól letépdeste a virágokat. A kihágási biróság háromnapi elzárásra és negyven korona pénzbüntetésre itélte az asszonyt, amely nem fizetés esetén átváltozik ujabb két napi elzárásra. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1915. június 8-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.

Szeged és Vidéke, 1904. június 5. – Az az ifju, akiről szó van, egyike volt a legruttább teremtéseknek. Ő azonban nem akarta ezt észrevenni, bárha a tükörben elég gyakran meggyőződhetett róla, hogy Magyarország és kapcsolt részeinek talán ő a legcsunyább ifja. A fiu egyébként nagyon elegánsan járt, feltünő elegánsan. Rikitó nyakkendőket kötött és naponkint más-más ruhában volt látható.

Egyszer elutazott a városból. Egy nagyobb állomáson sokáig kellett várnia. Egykedvüen sétálgatott a perronon, amikor észrevette, hogy egy csinos hölgyike feltünően nézi őt. Le nem vette a szemét róla és folyton az arczát bámulta. Az ifju az elérendő eredmény fölött érzett örömében pödörgetni kezdte ritkás bajuszát és folyton ez járt az eszében: 

— Bizonyosan nagyon megtetszettem neki. 

Majd azon gondolkodott, hogyan ismerkedjék meg az iránta oly nagy érdeklődést tanusitó kisasszonynyal. Nem sokáig habozott a mi fiatal urunk, hanem oda lépett a leányhoz és olvadékony hangon kérdezte: 

— Talán ismerősnek tetszem nagyság előtt, hogy olyan régen figyel reám? 

A megszólitott pedig mosolyogva felelte: 

— Dehogy. Csak azt nézem, hogyan lehet valakinek ilyen borzasztó csunya arcza.  

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. június 5-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók. 

Szegedi Uj Nemzedék, 1938. június 4.– Egy 6 hónapos fiucska hirtelen, gyanus halálesete ügyében inditott nyomozást csütörtökön délután a szegedi rendőrség.  

Csányi Ferencné Nagyszombati utca 1. szám alatti lakos csütörtökön délután megrémülve vette észre, hogy Tibor nevü 6 hónapos fiacskája rosszul van. Azonnal karjára kapta a gyermeket és rohant vele a közkórházba, hogy orvosi segitséget kérjen. Az orvosok meg is kezdték a fiacska vizsgálatait, de alig fogtak hozzá, amikor a szerencsétlen gyermek kiszenvedett.  

Mivel az orvosi vizsgálat semmiféle olyan látható betegséget nem tudott megállapitani, ami esetleg magyarázatát adta volna a tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálnak, a közkórház jelentést tett az esetről a rendőrségnek és az ügyészségnek. A vizsgálóbiró a halálok tisztázására elrendelte az orvosrendőri boncolást. A fiucska holttestét beszállitották a bonctani intézetbe.  

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Uj Nemzedék című lapban jelent meg 1938. június 4-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók. 

Szeged és Vidéke, 1903. június 3. – A pénzügyminiszter tavaly arra utasitotta a pénzügyigazgatóságot, hogy a város helypénzszedési jövedelmeit adóztassa meg, sőt ez még visszamenőleg is megtörténjék. A város kétszer fölirt az adóztatás ellen, de a miniszter nem válaszolt, hanem még fokozottabb buzgóságra késztette a szegedi pénzügyi hatóságot. A miniszter ugyanis, miniszterelnök kollégájának ismert politikájához hiven, strucczpolitikát üzött a várossal, se hallani, se látni nem akarván. Amikor azonban az adóztatás már megtörtént, leirt a városhoz, hogy az ügy az 1896 . XXVI. t.-cz. 11. szakasza értelmében a közigazgatási birósághoz tartozik és igy neki a dologhoz még felügyeleti jog czimén sincs köze és az eljárásba nem avatkozhat bele. A miniszteri tréfa ellen a város birói orvosást fog keresni. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. június 3-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók. 

Szeged és Vidéke, 1903. június 2. – Alsótanyáról fegyveres fedezet alatt hozták be vasárnap Szűcs András, Ördös Ferencz és Szakáll István domaszéki legényeket. A három férfiu, amint László Kálmán tb. kapitány kinyomozta, a tettesei a domaszéki házásásoknak és lopásoknak. Az őszszel Katona Páltól és özv. Farkas Imrénétől ellopták a szőlőtermést és ők szüreteltek belőle, a tulajdonosokat pedig megfenyegették, hogy ha szólni mernek, hát megverik őket. Fődi Ferencz 82 éves domaszéki gazdálkodónak a házát kiásták és onnét 250 korona értékü élelmiszert loptak el, amin a városban tuladtak. Zombori Mihálynak a lószerszámát tulajdonitották el a legények, akiket Pálfy József dr. rendőrkapitány hétfőn hallgatott ki. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. június 2-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók. 

Szeged és Vidéke, 1912. június 1. – Három esztendővel ezelőtt – még a koalició idején – koaliciós politikusok támogatásával egy csoport a szeged-dorozsma-halasi vasutra előmunkálati engedélyt kért. Ezt meg is kapták. Aztán pénzt is kezdtek kérni a községektől és kaptak is igéretet hozzájárulásra. Persze, több pénz kellett volna és most ujból a községekhez fordultak. Halas már megtagadta a több hozzájárulást és most Dorozsma is igy fog tenni. Végre belátják az emberek, hogy a sok alföldi kisvasut nem is olyan jó üzlet a közönségnek, mint a vállalkozónak – volna, ha olyan könnyen beugranának az emberek. A szeged-halasi vasutból igy nem lesz semmi, csupán akta és terv. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1912. június 1-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók. 

Szeged és Vidéke, 1915. május 27. – Boros Andrásné csanádapácai asszony 1913 szeptember 8-án ecetszeszt öntött kilencnapos lányának szájába. A csecsemő kétheti szenvedés után meghalt. Az ügyészség szándékos emberöléssel vádolta a gyermekgyilkos anyát, akinek ügyében a mult év februárjában itélkezett a szegedi esküdtbiróság. A tárgyaláson az asszony azzal védekezett, hogy durva, brutális férje szidalmazta sok gyermeke miatt. Elkeseredésében pusztitotta el csecsemőjét, aki már a tizedik gyermeke volt. A biróság az esküdtek verdiktje alapján egy évi börtönre itélte Boros Andrásnét. 

A Kuria megsemmisitette az itéletet és uj tárgyalást rendelt el. Minthogy időközben az esküdtszéki eljárást felfüggesztették, ma rendes törvényszéki tárgyaláson itélkeznek másodszor ebben az ügyben. Itélet délutánra várható.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1915. május 27-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók. 

Szegedi Híradó, 1893. május 26. – A Mihályfi Ágost felsővárosi füszerüzletébe kellemetlen vendég állitott be tegnap, egy 35–40 év körüli, dult arcu parasztember. A boltban csak a kereskedő felesége volt jelen, kinek a parasztember egy tépett, régi német levelet mutatott fel, melyben bizonyos 80 forintnyi összegről volt emlités téve. És egyszersmind követelte az asszonytól, hogy a levélért fizessen neki 80 forintot, mivel abban az van megirva, hogy neki 80 forinttal tartoznak a boltosok. És mivel az asszonyka nem akart fizetni neki, a paraszt reá támadt és fojtogatni kezdte. És avval fenyegetődzött, hogy mindnyájukat leöli, ha nem fizetnek. Szerencsére nem válthatta be fenyegetését, mert a boltos, ki eközben hazaérkezett, megfékezte és a rendőrök segélyével beszállitotta a rendőrkapitánysághoz, ahol is kitünt, hogy a szerencsétlen egy őrült, Siposs István napszámos, ki már elmebaja miatt gyógyitás alá is volt véve. És most, mint zavaros feleleteiből is kitünt, ujra kitört az őrültség rajta. Megfigyelés végett beszállitották a kórházba.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Híradó című lapban jelent meg 1893. május 26-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók. 

Szeged és Vidéke, 1913. május 24. – Weiszfried Benő és Pintér Imre Steiner Adolf szegedi képkereskedőnek voltak ügynökei s mint ilyenek helyben és a vidéken képek eladásával foglalkoztak. Az ügynökök legkevésbbé sem jártak el lelkiismeretesen, mert a befolyt összeggel nem számoltak el rendesen megbizójuknak és az eladásra átvett mütárgyakat potom áron elzálogositották. A kir. ügyészség a károsult feljelentésére meginditotta a bünügyi eljárást a vétkes ügynökök ellen, sikkasztás büntettével vádolván őket. Ebben az ügyben ma itélkezett a II. büntető tanács Hevesy Kálmán elnöklete alatt. A biróság tagjai voltak: Gerhauser József dr. és Ivánkovics Árpád dr. szavazó-birák, közvádló: Hrabovszky Tihamér dr. kir. alügyész, jegyző: Szobonya Dénes. A biróság Weiszfried ügyére 4, Pintérére pedig 18 tanut idézett be. Mivel azonban utóbbiak közül többen elmaradtak, a biróság Pintér ügyét különválasztva elnapolta és csak Weiszfriedéban hozott itéletet. Weiszfriedet, aki körülbelül 200 korona erejéig kárositotta meg megbizóját, a biróság a bizonyitás befejezése után bünösnek mondotta ki és ezért 3 hónapi fogházra itélte. Weiszfried fölebbezett az itélet ellen.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. május 24-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.

Szeged és Vidéke, 1917. május 22. – Szabadkáról jelentik: A bácsi csendőrség megjelent a dernyai cigánytelepen, hogy hat katonaszökevény cigány után nyomozzon. A csendőrök láttára a szökevények menekülni kezdtek. A csendőrök üldözőbe vették őket és e közben az egyik szökevényt, Jovánovics Szávát agyonlőtték, egy másik cigányt, Jovánovics Györgyöt pedig súlyosan megsebesítve elfogtak. Egy harmadik szökevényt is értek a csendőrök golyói, de ennek sebesülten is sikerült még két társával egyetemben megszöknie.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1917. május 22-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.