Varázslatos udvart rejt egy kiskörúti bérház

1.jpg
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Lepattogzott sárga falak, zöldre festett fa ajtók és ablakok, és mindent benőtt borostyán: bemutatjuk a belvárosi udvart, ahol 70 éve megállt az idő.

De először egy kis előtörténet. A századforduló környékén Szeged jóval kisebb kiterjedésű volt, mint manapság, így az ipartelepek, melyeket már akkor is divat volt a város peremére elhelyezni, a mai nagykörúttól nem estek messze. A körút mentén már több gyár és üzem is működött, mint a cipőgyár és a kenderfonógyár. Kisebb ipari célú épületek azonban bentebb, a kiskörút mentén is voltak.

Arról, hogy milyen volt a hangulata ezeknek az udvaroknak, sajnos nem maradt fent semmi, a következő képeken azonban megpróbáljuk a lehető legjobban átélni ezt. Lépjünk hát be a Tisza Lajos körút 21-es számú házába, és egyben 1940-be is, hiszen az egész udvarból már csak pár kantáros munkás és egy korabeli teherautó hiányzik.

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

“Varázslatos udvart rejt egy kiskörúti bérház” részletei…

Világverseny döntőjében a mórahalmi panzió, ami tényleg őrült jól fest

7e1eb5fa213796449627d7f55f6aa8a2
Fotó: Bujnovszky Tamás

A mórahalmi Artkazal panzió egyedüli magyarként került be a World Architecture Festival döntőjébe szállóhely és üdülés kategóriában.

Mórahalom egyik szélső utcáján egy foghíjtelken épült fel Nagy Csilla és Tóth Zoltán (Artgroup Stúdió) fantasztikus tervei alapján az Artkazal, mely már idén január óta várja a vendégeket, nyilvános hangot azonban csak most, a verseny miatt kapott.

946a8417feb654747b57800b8cf05284
Fotó: Bujnovszky Tamás
d3c734ce82ab57b3b59c55464c0d7c69
Fotó: Bujnovszky Tamás
ec1da0fba7539e8505c2a41ad9b7e488
Fotó: Bujnovszky Tamás
b16feb4fc94db7f3d0c6e0e36660bb82
Fotó: Bujnovszky Tamás

“Világverseny döntőjében a mórahalmi panzió, ami tényleg őrült jól fest” részletei…

Ezeket a fotókat nem lehet elfelejteni

43.jpg
Fotó: Bartók István / Fortepan

Ki merem jelenteni: a városok múltjának kutatásában az évtized legnagyobb dolga a Fortepan, éppen ezért most bemutatjuk Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunkat.

November 13-ától fogva minden nap megosztunk egy rendkívüli felvételt Facebook oldalunkon, és persze mesélünk is egy kicsit róla.

A Fortepanra eddig felkerült közel százezer fényképből mindössze valamivel több, mint félszáz készült Szegeden, de ezeknek is csak egy része ismert széles körben. Ebből az ötszáz+ fényképből válogattuk ki a legütősebbeket, amelyek a legjobban reprezentálják a régi Szegedet, és sokoldalúan mesélik el, milyen is volt az élet akkoriban.

45.jpg
Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

“Ezeket a fotókat nem lehet elfelejteni” részletei…

Fantasztikus lett a zsinagóga kertje, csak nem lehet bemenni

1.jpg
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Szeptemberben átadták a felújított zsinagógát, a kert azonban csak később készült el.

Azóta terveztem elmenni, és erre most sor is került. Kívülről láttam sokszor persze, de most gondoltam be is nézek, és egy kellemes délelőttön sétálok egyet a szépen rendberakott kertben.

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Legalábbis ez volt a terv, a kerítésen ugyanis nem jutottam túl. Ahhoz, hogy a templom kertjébe bejuss, fel kell hívni egy telefonszámot, és akkor majd jön valaki, aki beenged. Aztán valószínűleg ott marad, amíg nem távozol. Ez persze részben érthető, hogy vigyáznak a kertre, arra való tekintettel azonban, hogy állami beruházásként újult meg pincétől kupoladíszig a zsinagóga, talán kicsit túlzás ez az elszigeteltség.

Egy péntek délelőtt miért ne lehetne sétálni egyet egy belvárosi parkban?

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Úgy valahogy nem adja a dolog, hogy közben őrködnek az ember mellett. De nézzük a jó oldalát, eléggé pazarul sikeredett a parkosítás:

  • változatos, és összességében szép növényeket ültettek
  • nagyon menő historizáló kandelábereket telepítettek
  • fák kivágásával láthatóvá tették az épületet, de ahol ez nem volt szükséges, meghagyták őket
oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

“Fantasztikus lett a zsinagóga kertje, csak nem lehet bemenni” részletei…

Gerillaiskolások összekötötték a Gutenberg utcát

2.jpg
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A gerillakötés, hasonlóan a gerillakertészethez egyre jobban terjed itthon, főleg Budapesten.

A lényeg, hogy hétköznapi emberek a szabadidejükben kimennek az utcára, és például harminc-negyven éves beton virágládákba, amikben már a fű sem nő ki, annyira kietlen a környék, virágot ültetnek, mellé a földbe bokrot, a kettő köré meg visznek gyeptéglákat. Ezzel létrehozva egy élhető kis terecskét mondjuk a Blaha Lujza tér kellős közepén. Vagy fognak egy villamost, és kötnek szép huzatot az ülésekre meg virágot a régi piros fém jegylyukasztóra.

Most a Gutenberg utcai Vasvári Pál Szakgimnázium tanulói készítettek kötéseket, amikkel kerítést, bringatámaszt és fákat díszítettek, sőt, még az épület előtt álló kisfiú-szobor is kapott egy sálat, bár azt már valaki lenyúlta.

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

“Gerillaiskolások összekötötték a Gutenberg utcát” részletei…

50 éve állították fel a Lenin szobrot, megkerestük hol van ma

20988551_1534909529886140_5745750371032101646_o
Fotó: Szeged régi fotói gyűjtemény

Ma kereken ötven éve, 1967. november 7-én avatták fel a Rákóczi téren Vlagyimir Iljics Lenin kommunista forradalmár, a Szovjetunió első vezetőjének háromméteres szobrát. Cikkünkben megnézzük, milyen életutat járt be, és pontosan hol van ma a sokak által nem véletlenül nem szívlelt bronzöntvény.

A Szegederen egy rakás évfordulóról tettünk említést a közelmúltban: öt és fél évtizede álltak forgalomba a Bengáli villamosok, 61 éve volt 56, és 105 éve avatták fel a város legnagyobb lovasszobrát. Most kivételesen egy kerek évfordulót – ha nem is ünneplünk – de legalább írunk róla.

Lenin szobrát Kiss István készítette (az ő nevéhez fűződik még egyébként az egyik leghíresebb alkotás a korból, a Tanácsköztársasági emlékmű) a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára emelték, melyet a Szovjetunió minden országában felvonulásokkal és szoboravatásokkal ünnepeltek.

ca2dd58249a9a01347c6e15b9eaf5801
Fotó: Dunántúli Napló / Hungaricana
1064299_684626374914464_472379185_o
Fotó: Szeged régi fotói gyűjtemény

Lenin 1990. március 30-ig állt a Rákóczi téren, aztán eljött a vég: a korábban már Товарищ конец! (Elvtársak, vége!) plakátokkal teleragasztott szobrot elszállították, és Lenin örökre eltűnt a szegedi közéletből.

mora1
Fotó: Móra Ferenc Múzeum gyűjtemény
mora2.jpg
A szobor elszállítása 1990 tavaszán. Fotó: Móra Ferenc Múzeum gyűjtemény

“50 éve állították fel a Lenin szobrot, megkerestük hol van ma” részletei…

55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden

23757196160_194d41bf62_o
Fotó: Stefan Höltge

Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.

Az első kocsi, a 601-es számú 1962. november 2-án állt forgalomba az 1-es vonalon. A korszakra jellemző volt Szegeden, hogy még többnyire kisebb villamosok (általában kettő kocsi összecsatolva, un. ikerkocsik), vagy az ezekből később összetákolt és házilag csuklósított tuják közlekedtek.

A Bengálikat a fővárosi Füzesi Árpád főműhelyben fejlesztették ki, és először ott is álltak forgalomba, aztán hamar megjelentek mind a három nagy vidéki villamosüzemnél (Szeged (47 kocsi), Debrecen (33 kocsi), Miskolc (56 kocsi)), és egészen 1979 márciusáig gyártották őket, amikor is típus utolsó példánya, a szegedi 818-as elkészült.

Az igaz, hogy baromi hangosak voltak, hogy télen hideg, nyáron pedig meleg volt rajtuk, de az is, hogy bármit meg lehetett javítani rajtuk egy kalapáccsal, és ha véletlenül ütköztek, nem került egy kisebb vagyonba új lökhárítóelemet szerezni rájuk.
Otrombák voltak, lassúak, hihetetlenül hangosak, de az üzemeltetési költségeik is egy lovaskocsiéval vetekedtek.

Utoljára 2011-ben voltak hivatalosan forgalomban Szegeden, a 4-es vonal felújításakor, az 50 évük alatt pedig rengeteg mindent megéltek, majd különböző módokon selejtezték őket, volt, amit csak simán szétvágtak, de olyan is, ami előtte még háborús filmszerepet kapott.

És bár cikkünk címe arra utalhat, hogy keserű szájízzel nosztalgiázunk, ez korántsem igaz. A Bengálik valóban a hazai járműtörténelem legrosszabb sorozatgyártott villamosai voltak, többek között azért is, mert bár a 60-as években tervezték őket, a 30-as évek technológiáját alkalmazták. Ennek ellenére igazi gyöngyszemek, formaviláguk egyszerre ötvözte a jövő nagy, átjárható villamosait a 20. század első felének világával, a szimpla lámpával és a szárnyas kerékkel, ami a vasút örök emblémája.

23944716312_1c7e346fc4_o
Fotó: Stefan Höltge
1
Fotó: UVATERV / Fortepan

“55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden” részletei…

Iszunk egy kávét, aztán visszamegyünk az időben

1
Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

Vagy inkább fordítva, bár a lényeg ugyanaz: visszaugrunk a 60-as évekbe, benéznünk a Napsugár Bisztróba, majd iszunk egy jó feketét a Szőke Tiszán. Újabb szegedi felvételekkel bővült a Fortepan gyűjteménye, nézzük hát, mivel lettünk gazdagabbak!

Bauer Sándor fényképeiből harmadjára került fel válogatás Magyarország legkedveltebb fényképarchívumába, ezúttal 2300 felvétel, legtöbbjük életkép, vagy valamilyen vendéglátóipari létesítmény kívül vagy belül megörökítve. Bauer ugyanis utóbbival foglalkozott. Pályafutása nagy része alatt, 1957-től egészen a rendszerváltásig a Vendéglátás c. lapnak fotózott, és többször járt vidéken, így Szegeden is.

Ha pedig épp nem egy éttermet vagy szállodát fotózott (például Royal-t), akkor megmutatta, hogy a leghétköznapibb tárgyakat, mint egy Škoda Octavia kombit is le lehet úgy fényképezni, mintha az valami drágakő volna.

2
A Napsugár Bisztróban ekkoriban bizonyára nem sejtették, hogy ötven évvel később már ábécé lesz a helyén, de jó eséllyel a mai vásárlók zöme sem tudja, miféle hely volt egykor, ahol most a parizert mérik. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan
4
A Szőke Tisza I. látképe a rakpartról. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a Szőke Tisza nem az, amelyik pár éve süllyedt el. A fényképen látható hajót már a 70-es évek végén szétbontották. A háttérben még látszanak Odessza paneljei az Alsó-kikötő sor téglablokkos épületei, melyeket ma már a fák lombjai teljesen elfednek. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan
3
Felszolgálás a hajó fedélzetén. A Szőke Tisza I. a híd déli, a Szőke Tisza II. pedig az északi oldalán horgonyzott. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

“Iszunk egy kávét, aztán visszamegyünk az időben” részletei…

Nagyon szép házat kezdtek el bontani a Belvárosban

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Megint elindultak a markolók, most azonban tényleg szép épület tűnik el örökre a szegedi utcaképből.

Még szeptember elején írtunk róla, hogy lebontottak egy jellegtelen házat a Boldogasszony sugárút elején. A cikkben említést nyer a sugárút és a Liliom utca sarkán álló ház is, amiről a következőt írtam akkor: „a díszes ház maradhat meg szinte biztosan”.

Épp most kezdték el lebontani.

Két hónappal miután leírtam, hogy tuti megmarad a díszei miatt, elkezdték apránként szétkapni. Egyébként érdekes módon semmiféle védettség alatt nem áll.

Azt, hogy ez miért káros, és miért nem kéne, olvassátok el a fentebb már belinkelt cikkben, most nem bontogatnám újból a témát. Kár érte, az biztos.

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

“Nagyon szép házat kezdtek el bontani a Belvárosban” részletei…

Ma is előttem van, ahogy a hatalmas vörös csillag zuhan lefelé

20045435_1500604803316613_1197550213007030361_o
Szovjet tankok vonulnak a Tanácsköztársaság útján, háttérben a nagyszínház.

61 éve, 1956. október 23-án nőtt fegyveres felkeléssé a Szegedről indult ’56-os forradalom, melynek mindnyájan tudjuk mi lett a vége. Emlékezésül összegyűjtöttünk pár ritkán látott és halott részletet, melyek a helyi eseményekhez köthetők.

Szegeden viszonylag nyugodtan teltek a forradalom napja. Bár volt halálos áldozattal járó közelharc, és maga a felkelés is az október 16-án a városban megalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége által megfogalmazott követelések közzététele után tört ki, Budapesthez képest, ahol épületek tátongtak leomlott homlokzatokkal, szétroncsolt villamosok feküdtek oldalukon, és ellepték az utcákat a szovjet tankok, Szegeden mondhatni békésen telt ’56 októbere.

4
A felkeléskor megrongált, majd helyreállított szovjet hősi emlékmű. Fotó: Urbán Tamás /  Fortepan

A következőkben személyes visszaemlékezéseket adunk közre, minden bekezdést más mesél.

Október 8-án vagy 10-én visszakerültünk Szegedre, ahol Lejtényi Andris évfolyamtársam és jó barátom nagy titokban mutatott egy stencilezett felhívást. Valami pesti haverja küldte neki postán. A felhívás azt tartalmazta, hogy követeljük, tegyék fakultatívvá az orosz nyelv oktatását, és ha ezt nem teljesítik, akkor október 22-én lépjünk sztrájkba, ne menjünk be az oroszórákra. Andrissal kiötlöttük, ha már követeljük az orosz nyelv oktatásának fakultatívvá tételét, akkor még követeljük ezt is, meg azt is, meg amazt is, és mindezt valamilyen szervezett formában csináljuk. Még aznap elmentünk Tóth Imréhez, aki szintén joghallgató volt, eggyel fölöttünk járt, és lelkesen előadtuk az ötletünket. Imre is belelkesedett. Ez 13-án volt, 14-én, 15-én elkezdtük terjeszteni a barátoknak, évfolyamtársaknak. Két nap alatt tulajdonképpen köztudottá vált Szegeden, hogy a joghallgatók kitaláltak valamit. Imre volt a legóvatoskodóbb hármunk közül, és beszélt a DISZ-titkárral – megemlítette neki, hogy valami szövetség meg követelés van készülőben –, de az óva intette őt, mert úgy látszik, máshonnan is befutottak már hozzá az információk, hogy valami készül az egyetemen. Imre azzal jött vissza, hogy az egyetemi DISZ-vezetők délután a diákklubban akarnak velünk találkozni. Jó, hát találkozzunk. Október 16-án délután ott ültünk nyolcan, tízen, de lehet, hogy tízen- öten, húszan is, akkor jött néhány DISZ-vezető, és elkezdtünk vitatkozni. Ők azt mondták, hogy gyerekek, ez így nem lesz jó, itt a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége – a szerk.), majd mi fölvállaljuk a tanulmányi és szociális problémáitok megoldását. Közben kiderült, hogy valamikor délután négy-öt helyen kézzel írt kis plakátok jelentek meg, hogy október 16-án az Auditorium Maximumban diákgyűlést hívnak össze. Aláírás nem volt. Ma már pontosan tudom, hogy a DISZ-bizottság találta ki, hogy összehívja a hallgatókat, azzal a céllal, hogy elmagyarázzák: „Gyerekek, ez így nem jó, amiről ti itt sutyorogtok, azt majd mi megoldjuk.” Az Auditorium Maximumban pillanatok alatt megállapodtunk a következőkben: én leszek a levezető elnök, megnyitom a gyűlést, Lejtényi Andris ismerteti a diákszövetséggel kapcsolatos elképzeléseinket meg egy-két követelést, és kiül még az elnökségbe Tóth Imre, meg még talán két hallgató. Fölvonultunk az emelvényre. Egy-két órával korábban meg sem fordult az agyunkban, hogy mi nagygyűlést tartunk, és nyolcszáz egyetemi hallgató előtt elmondjuk azt, amit elmondtunk. Meghallgatták Andrist, aki elmondta, hogy mit akarunk, tehát egy diákszervezetet, egy érdekvédelmi szervezetet, ami független a DISZ-től. Mire hangos ováció lett. Valaki megkérdezte, hogy mi lesz ennek a szervezetnek a neve. Mondtuk, hogy Diákszövetség. Mondták, hogy ez nem jó, végül abban maradtunk, hogy megalakítjuk a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. Na, hát akkor mit követeljünk? Automatikus volt, hogy az orosz nyelv fakultatívvá tételét, a honvédelmi oktatás eltörlését satöbbi. Egyik is mondott valamit, a másik is mondott valamit. Egyszer csak föláll egy Putnik Tivadar nevű, nálunk három-négy évvel idősebb fiú – akit 56 őszén vettek vissza az egyetemre, előtte politikai okból rúgták ki a bölcsészkarról, a szerb származása miatt –, és elkezdi mondani, hogy követeljük Rákosi megbüntetését, Nagy Imre kormányra kerülését, és fölsorolt még négy-öt politikai követelést. Először döbbent csend lett, majd hurrázás. Akkor megeredtek a nyelvek, és egymás szavába vágva dobtak be újabb és újabb politikai követeléseket. A diákszövetség alakuló ülése laza politikai tömeggyűléssé vált. – Kiss Tamás

20229870_1500604806649946_7552604434944770784_o
Jól látható, hogy nagyobb ellenállás nélkül biztosították a várost az oroszok.

“Ma is előttem van, ahogy a hatalmas vörös csillag zuhan lefelé” részletei…