Mennyibe kerülne ma megépíteni a Dómot?

3.jpg
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Vajon mennyibe kerülne ma felépíteni a Fogadalmi templomot? 100 millió? 100 milliárd? Forint? Euró? A kettő között, vagy sokkal több? Most utánajárunk!

A Fogadalmi templom felépítése a következőképpen is történhetett volna: eldöntik, hogy megépítik, a következő pár évben elkészül, felszentelik, kész. Ennél azonban jóval bonyolultabbra sikeredett a sztori. Átadása és megépítésének megfogalmazása között eltelt bő fél évszázad, újjáépült majdnem a teljes város, a végére belefolytunk egy gazdasági világválságba, meghalt a tervező és lefolyt az I. világháború is, mely után Szeged az ország közepéből a peremére került anélkül, hogy egy méterrel is arrább tette volna valaki a várost. 1879-ben a Tisza, 1920-ban pedig Trianon pusztította el Szegedet, mégis, 1930-ban átadták Magyarország harmadik legnagyobb vidéki templomát.

Hogyan építsünk katedrálist, ha szegények vagyunk, mint a templom egere? Ja, még templom sincs, bocs.

1900-ban Szeged külföldi útra küldte a városi főmérnököt, Tóth Mihályt, hogy tanulmányozza az 1850. után Európában épített templomok adatait és költségvetését. Tóth még az év végén javasolta a város vezetésének, hogy egy 3400 fős, gót, háromhajós csarnoktemplomot építsenek. Az építkezés költségeit ekkor 1.5 millió koronára tették, melyet a város 3500 hold föld (~20,1 km²) bérbeadásából kívánt fedezni.

Az építkezésre Schulek Frigyest kérték fel, aki egy év alatt tervezte meg az épületet, melynek terveit 1911-re nyújtotta be. Ezek alapján először 3.3 millió koronára rúgtak a költségek, majd a mérnöki hivatal pontosítása után kiderült, hogy „csak” 2.5 millióról van szó. A város visszautasíthatta volna ezt az összeget, azonban ragaszkodtak a neves Schulekhez, aki ekkorra már letett az asztalra egy Mátyás templomot, egy Halászbástyát és nem utolsó sorban egy Kakasos templomot, pedig volt még pár elképesztő terv, hogy milyen is lehetett volna az új templom.

24799281_1790112541021087_3504803948291112739_o.jpg
A „Fogadalmi templomnál dolgozó kőfaragók, 1924-25” Fotó: Szeged Régi Fotói / Facebook

Ezen felül tudjuk még, hogy a város 1928-ban félmillió pengős hitelt vett fel a Dóm berendezésének finanszírozására.

“Mennyibe kerülne ma megépíteni a Dómot?” részletei…

Ha szegedi vagy és szereted a térképeket, ezt imádni fogod

Ugyanis összegyűjtöttük az elmúlt évszázadok legjobb várostérképeit. A 18. század második felétől egészen 1960-ig most mutatunk pár kiváló minőségű, nagy felbontású térképet Szegedről.

A térképek tájolása változó: nem mind a ma megszokottak szerint van (északi irány fent, déli lent stb.), van hogy 90, van, hogy 180 fokkal kell fejben elforgatnunk, hogy a maihoz hasonlót kapjunk.

És mint említettük, nagy felbontásúak, tehát rájuk kattintva megnyílnak nagyban, nagyíthatóan. Kellemes böngészést!

1786., Einer 1740. aufgenommen Charte des Theys von Szegedin bis Slankament

1786.jpg
Mint minden jóravaló alkotásnak, a térképeknek is van címük. Ezen az 1786-oson Szeged és Újszeged még külön települések voltak. Fotó: Hadtörténeti Intézet és Múzeum / Hungaricana

1848., Szeged városának védelmi állapotra tervezett tájrajza

1848.png
Ezen a 80 évvel később készült térképen már jóval kifejlettebb a város, illetve a vár egy jelentős részét már elbontották, hogy nagyobb helyet kapjon a piac. Fotó: Országos Széchényi Könyvtár / Hungaricana

Érdemes megnézni a városrészek, közterek és intézmények neveit is: végigkövethető, ahogyan a Rudolf térből Roosevelt tér lesz, Erzsébetvárosból Újszeged, az Alföld-Fiumei Vasút indóházából Rókus pályaudvar, az Erzsébet rakpartból Huszár Mátyás rakpart, majd egy új, sötétebb korszak beköszöntével a Tisza Lajos körútból Lenin körút, a Kálvária térből Úttörő tér, a Fő farosból Rózsa Ferenc sugárút, a Londoni körút egy részéből pedig Moszkvai körút, majd utóbbi kivételével a rendszerváltáskor a legtöbb, a második világháború utáni átnevezést visszavonnak.

1879. (az árvíz előtt), Szeged szabad királyi város régi utcza hálózatának átnézeti térképe

1878.png
Itt már elérte a vasút Szegedet: behálózza a város déli részét és át is halad a Tiszán a Bánság felé. Érdemes jól szétnézni, mert a következő térképen már az újjápített város lesz látható. Fotó: Budapest Főváros Levéltára / Hungaricana

“Ha szegedi vagy és szereted a térképeket, ezt imádni fogod” részletei…

Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről

Egészen elképesztő dolgokra bukkan néha az ember a Fortepanon. Legutóbb a szegedi vendéglátóiparról került fel pár remek fotó, jelenleg pedig Facebook oldalunkon posztolunk minden nap egy képet Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunk keretében. Ezúttal azonban valami egészen lehengerlőt találtunk a múlt-múlt századból.

Dabasi-Fromm Géza 1871-ben született Nagyváradon, ahol ügyvédnek tanult, időközben azonban elkezdett érdeklődni a fényképészet iránt is. 1894-ben nekiindult, hogy óriási országának különböző szegleteit megörökítse különleges fényképezőgépével, amivel sztereófotókat tudott készíteni. Ellátogatott több erdélyi faluba, majd Magyarország magja felé vette az irányt, ahol három gyönyörű városról maradtak fent képei. Az ország két legnagyobbjáról, Budapestről és Szegedről, valamint Veszprémről. Minket persze most a középső érdekel, úgyhogy nézzük csak, milyen volt városunk a 19. század végén 3D-s képeken!

1
A sztereókópia segítségével két, egymástól kicsit eltolt felvétel készül egy időben, melyeket az agyunk egymásba illeszt, és így térhatást kelt. A képen a közúti híd látható, háttérben a Tóth Péter palotával. Bár mai szemmel gyenge hatást nyújtanak a képek, mégis óriási értéket képviselnek, hiszen ezek segítségével tudjuk igazán elképzelni, milyen is volt az az időszak, amikor még az eredeti, 1883-ban épült hídon akár az út közepén is sétálhatott az ember. De a távolban az is megfigyelhető, hogy ekkor még baloldali közlekedés volt életben, amit csak 47 évvel később, Németország nyomására szüntettünk meg. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan
2
Az ekkor még csak 8 éve újjáépített színház. Minden részletében érdemes elmerülni ezeknek a képeknek. Megfigyelhető a gyönyörű macskaköves út, az úr kezében tartott pálca, de a szemfülesek még azt is kiszúrhatják, hogy a színházról hiányzik még egy később ráépített emelet is. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan
3
A korban valamennyi fényképész feljutott a városháza tornyába, hogy onnan örökítse meg a város messzebbi területeit, hiszen ekkoriban még ez volt a legmagasabb épület egészen Dorozsmáig. Látható, hogy piackor készült, de a távolban az 1905-ben lebontott Szent György templom is feltűnik. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

“Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről” részletei…

Így éltek nagyapáink – mesterségek a 100 éves Szegedről

4.jpg
Hajóépítő mester szerszámos kunyhója előtt.

Ha megkérdezünk ma valakit az utcán, hogy mi a foglalkozása, bizonyára nem halászt, gyékényest, papucsost, hajóépítőt, piaci kofát vagy kékfestőt fog mondani. Pedig a második világháborúig ezek voltak a legnépszerűbb szakmák Szegeden. Hogy ezek az emberek pontosan hol, mit és hogyan csináltak, most bemutatjuk.

Hajóépítés

2
A fákat összekötve, tutajként úsztatták le Szegedig.

Szeged már a középkor óta fontos vízi átkelőhely és a környék kereskedelmi központja. Az épülő Magyarországhoz Erdélyből a Maroson leúsztatott fenyő és tölgyfa kirakodása és feldolgozása a városban történt. A fát tutajokká összekötve úsztatták le, hiszen így nem kellett maga a rakomány alkotta a szállítóhajót. Erdélyből még két akkor elengedhetetlen áru érkezett: az arany és a só, mely utóbbit a későbbi évszázadokban a ma is álló Sóházba pakoltak ki.

A fából pedig, melynek nagyobb részét fűszertelepek és zsindelykészítők dolgozták fel, a Tisza-parton hajókat készítettek.

A 18. századra úgy megnőtt a kereslet a fahajók iránt, hogy Ausztriából települtek Szegedre képzett hajóácsok, un. superok, akik superplaccokat alakítottak ki Alsó- és Felsővárosnál, ill. az újszegedi oldalon, ahol a hajókat készítették.

3
Faszálak fűrészelése, melyhez két ember kellett.

“Így éltek nagyapáink – mesterségek a 100 éves Szegedről” részletei…

26 kilométerre volt egy gyönyörű zsinagóga, de lebontották, hogy pártszékházat építsenek a helyére

884fc409188d1d0542f8b89b0c0d4c68.jpg
A szegedi Új Zsinagóga, melytől kevesebb, mint 30 kilométerre áll egy kisebb, de hasonlóan gyönyörű, melyet ugyanaz a mester tervezett. Fotó: Országos Széchenyi Könyvtár / Hungaricana

A szegedi zsinagógát nemrég újították fel, erről több ízben is írtunk, volt azonban még egy, amit Baumhorn Lipót tervezett, a makói. Csakhogy ők nem voltak szerencsések, a 60-as években lebontották az épületet.

A magyarországi zsinagóga-építés atyja

Baumhorn Lipót a hazai zsinagóga-építés kiemelkedő alakja volt a századforduló környékén. Közel két tucat épületet tervezett csak az izraelitáknak, köztük a temesvári, egri és több fővárosi zsinagógát is. Munkásságának legnagyobb fókusza azonban Szegedre irányult, városunkban a következőket tervezte:

Továbbá a Régi Zsinagóga 1906-os kisebb módosításain és a Kass Vigadó 1916-os szállodává történő átalakításán is ő dolgozott.

Baumhorn azonban nem csak Szegeden dolgozott, Makón is alkotott egy felejthetetlent, amit aztán mégis elfelejtettettek az emberekkel.

Közel 300 éve költöztek az elsők

e0666b2847f6f7d72c28558d35d843a7.jpg
Makó térképe 1814-ben, középen a régi zsinagóga helye. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár / Hungaricana

Az 1810-es évekre veszélyessé, tűzbiztonságilag kifogásolhatóvá vált a környék, egy telekre ugyanis több ház is épült, melyek közt szűk sikátorokban közlekedtek. Ennek megoldására 1815-ben Fejérváry Ferenc mérnök elkészítette Makó első rendezési tervét, melyben az alapból íves, rendszertelen zsidó utcákat kiegyenesítette, egységes házhelyeket alakított ki. A tervet az 1821-es árvíz után hajtották végre, amikor is a zsidó házak jelentős része összedőlt.

“26 kilométerre volt egy gyönyörű zsinagóga, de lebontották, hogy pártszékházat építsenek a helyére” részletei…

Varázslatos udvart rejt egy kiskörúti bérház

1.jpg
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Lepattogzott sárga falak, zöldre festett fa ajtók és ablakok, és mindent benőtt borostyán: bemutatjuk a belvárosi udvart, ahol 70 éve megállt az idő.

De először egy kis előtörténet. A századforduló környékén Szeged jóval kisebb kiterjedésű volt, mint manapság, így az ipartelepek, melyeket már akkor is divat volt a város peremére elhelyezni, a mai nagykörúttól nem estek messze. A körút mentén már több gyár és üzem is működött, mint a cipőgyár és a kenderfonógyár. Kisebb ipari célú épületek azonban bentebb, a kiskörút mentén is voltak.

Arról, hogy milyen volt a hangulata ezeknek az udvaroknak, sajnos nem maradt fent semmi, a következő képeken azonban megpróbáljuk a lehető legjobban átélni ezt. Lépjünk hát be a Tisza Lajos körút 21-es számú házába, és egyben 1940-be is, hiszen az egész udvarból már csak pár kantáros munkás és egy korabeli teherautó hiányzik.

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

“Varázslatos udvart rejt egy kiskörúti bérház” részletei…

Világverseny döntőjében a mórahalmi panzió, ami tényleg őrült jól fest

7e1eb5fa213796449627d7f55f6aa8a2
Fotó: Bujnovszky Tamás

A mórahalmi Artkazal panzió egyedüli magyarként került be a World Architecture Festival döntőjébe szállóhely és üdülés kategóriában.

Mórahalom egyik szélső utcáján egy foghíjtelken épült fel Nagy Csilla és Tóth Zoltán (Artgroup Stúdió) fantasztikus tervei alapján az Artkazal, mely már idén január óta várja a vendégeket, nyilvános hangot azonban csak most, a verseny miatt kapott.

946a8417feb654747b57800b8cf05284
Fotó: Bujnovszky Tamás
d3c734ce82ab57b3b59c55464c0d7c69
Fotó: Bujnovszky Tamás
ec1da0fba7539e8505c2a41ad9b7e488
Fotó: Bujnovszky Tamás
b16feb4fc94db7f3d0c6e0e36660bb82
Fotó: Bujnovszky Tamás

“Világverseny döntőjében a mórahalmi panzió, ami tényleg őrült jól fest” részletei…

Ezeket a fotókat nem lehet elfelejteni

43.jpg
Fotó: Bartók István / Fortepan

Ki merem jelenteni: a városok múltjának kutatásában az évtized legnagyobb dolga a Fortepan, éppen ezért most bemutatjuk Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunkat.

November 13-ától fogva minden nap megosztunk egy rendkívüli felvételt Facebook oldalunkon, és persze mesélünk is egy kicsit róla.

A Fortepanra eddig felkerült közel százezer fényképből mindössze valamivel több, mint félszáz készült Szegeden, de ezeknek is csak egy része ismert széles körben. Ebből az ötszáz+ fényképből válogattuk ki a legütősebbeket, amelyek a legjobban reprezentálják a régi Szegedet, és sokoldalúan mesélik el, milyen is volt az élet akkoriban.

45.jpg
Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

“Ezeket a fotókat nem lehet elfelejteni” részletei…

Fantasztikus lett a zsinagóga kertje, csak nem lehet bemenni

1.jpg
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Szeptemberben átadták a felújított zsinagógát, a kert azonban csak később készült el.

Azóta terveztem elmenni, és erre most sor is került. Kívülről láttam sokszor persze, de most gondoltam be is nézek, és egy kellemes délelőttön sétálok egyet a szépen rendberakott kertben.

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Legalábbis ez volt a terv, a kerítésen ugyanis nem jutottam túl. Ahhoz, hogy a templom kertjébe bejuss, fel kell hívni egy telefonszámot, és akkor majd jön valaki, aki beenged. Aztán valószínűleg ott marad, amíg nem távozol. Ez persze részben érthető, hogy vigyáznak a kertre, arra való tekintettel azonban, hogy állami beruházásként újult meg pincétől kupoladíszig a zsinagóga, talán kicsit túlzás ez az elszigeteltség.

Egy péntek délelőtt miért ne lehetne sétálni egyet egy belvárosi parkban?

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Úgy valahogy nem adja a dolog, hogy közben őrködnek az ember mellett. De nézzük a jó oldalát, eléggé pazarul sikeredett a parkosítás:

  • változatos, és összességében szép növényeket ültettek
  • nagyon menő historizáló kandelábereket telepítettek
  • fák kivágásával láthatóvá tették az épületet, de ahol ez nem volt szükséges, meghagyták őket
oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

“Fantasztikus lett a zsinagóga kertje, csak nem lehet bemenni” részletei…

Gerillaiskolások összekötötték a Gutenberg utcát

2.jpg
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A gerillakötés, hasonlóan a gerillakertészethez egyre jobban terjed itthon, főleg Budapesten.

A lényeg, hogy hétköznapi emberek a szabadidejükben kimennek az utcára, és például harminc-negyven éves beton virágládákba, amikben már a fű sem nő ki, annyira kietlen a környék, virágot ültetnek, mellé a földbe bokrot, a kettő köré meg visznek gyeptéglákat. Ezzel létrehozva egy élhető kis terecskét mondjuk a Blaha Lujza tér kellős közepén. Vagy fognak egy villamost, és kötnek szép huzatot az ülésekre meg virágot a régi piros fém jegylyukasztóra.

Most a Gutenberg utcai Vasvári Pál Szakgimnázium tanulói készítettek kötéseket, amikkel kerítést, bringatámaszt és fákat díszítettek, sőt, még az épület előtt álló kisfiú-szobor is kapott egy sálat, bár azt már valaki lenyúlta.

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

“Gerillaiskolások összekötötték a Gutenberg utcát” részletei…