„Loptam én már 1000 koronát is, mégsem lett bajom”

Szeged és Vidéke, 1916. március 20. – A rendőrség egy 9–10 éves elvetemült gyerekekből álló veszedelmes tolvajbandát fogott el. Legvakmerőbb közöttük a kilencéves főnök, aki szemtelenség, kitanultság dolgában versenyez a legkipróbáltabb budapesti jasszfiuval. 

Ez a kis bandafőnök most másodizben került már rendőrkézre. Először – legalább a rendőrség tudomása szerint – Spezinger Antalné Valéria téri husárusnőtől lopott el egy zacskót, amelyben 300 korona volt. A detektivek akkor elfogták és elhelyezték a fiatalkoruak foglalkoztató műhelyében. Innen a fickó három nap mulva megszökött s azóta nyoma veszett. 

Tegnap délelőtt véletlenül talált rá Varga Antal rendőr. Föltünt ugyanis neki, hogy négy 9–10 éves fiu, akik nem éppen gazdag öltözetüek voltak, valami gyanus pénzen sokáig osztozkodtak. Hozzájuk lépett, de erre a gyerekek egyszerre szétszaladtak. Sikerült mégis elcsipni az egyiket, akinél a rendőr egy villamos lámpát, egy pénztárcát és 102 koronát talált. 

— Honnan került hozzád ez a pénz? – kérdezte a rendőr.
— Spóroltam. 

A fiu a ruházatában egyáltalában nem teszi valami gazdag bankár–gyerek benyomását, a rongyok nagyon is lógnak foltos ruháján. 

— Ugyan miből spóroltad, te akasztófavirág? – faggatta hát tovább a rendőr. 

Nagy sokára bevallotta a jómadár, hogy a pénzt lopták. Négyen álltak künn az utcán a Katonaféle mészárszék előtt a Kiss utcában s éles szemmel meglátták, hogy odabenn egy uriasszony kövér retikült tett le a pultra. Egyikük besurrant és a retikült elcsente. Szécsi Istvánné a retikülnek és a benne elhelyezett körülbelül 400 koronának a tulajdonosnője. Ezen a pénzen osztozkodtak négyen, amikor a rendőr megcsipte őket. 

A fiu vallomása alapján később kézrekerült a bandának mind a négy tagja, közöttük a főnök is, akiről kisült, hogy ő az a kilencéves tolvaj, aki Spezinge Antalné husárusnét a Valéria–tért meglopta s aki, amikor elfogták, a fiatalkoruak foglalkoztatómühelyéből megszökött. Ő volt a tulajdonképpeni tolvaj, tizéves társa, akit Varga rendőr elcsipett, segitőtársa volt neki, a másik kettő csak a fele csöndes társ, jóbarát. Az ellopott pénzekből összesen 307 koronát találtak még a gyerekeknél. 

A bandafőnök igazi terhelt, az élettől ránevelt tolvajcsemete. Heten vannak testvérek, akikre anyjuk, egy szegény napszámosnő nem ügyelhet föl, annál kevésbbé, mert az apa, aki részeges, semmit sem keres. A fönök segitőtársa lelencfiu s szintén többször lopott már. 

Jellemző, hogy amikor a rendőrség folyosóján a tolvajcsemeték összekerültek, a bandafőnök szidta a Varga rendőr által elfogott társát, hogy mért nem fogta be a „pofáját“, mért árulta el a lopást. 

— Loptam én már 1000 koronát is, – mondotta – mégsem lett bajom! 

A rendőrség a két fiut a négy közül valószinüleg szigorubb javitónevelésre adja. 

Farkas Anna

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1916. március 20-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.