„Édesapám, szeretem Viktort s elveszem feleségül”

Alföldi Ellenzék, 1902. március 12. – Még a nyáron történt. A fiu 18 éves volt, 16 a leány. Gyermekek mindketten, de ébredezett szivükben a szerelem csirája. S ahogy nőtt a sárguló buzakalász, ugy nőtt az ő szerelmük is. Tavasszal barátkoztak össze s nyáron már annyira szerették egymást, hogy a fiu egy napon oda állt az apja elé:

— Édesapám, én szeretem Viktort s elveszem feleségül.
Az öreg Pápai megcsóválta a fejét:
— Gyerek vagy te Lajos, katona se voltál, aztán meg nincs annak a Viktornak egyebe, a rajta valónál, nem veheted te el egy tanyásnak a lányát.

Lajos ezentul nem szólt semmit, csak kerülte a munkát, kerülte az embereket, egyedül Solymossy Viktorral jött össze, hogy együtt barangolják be a mezőt, eltünődve, keseregve az ő sorsukon. De a legény apja nem vette tréfára a dolgot. Egész Királyság nem beszélt már egyébről, mint az ő fiáról és Solymossy Viktorról. Tódták-fódták a dolgot, mig végre ráfogták Viktorra, hogy ő csavarta el a legény fejét s ezért kerüli a nagy dolog idején is a munkát. Rászólt az öreg Pápai a fiára, félig tréfából, félig komolyan, hátha eszére jön a gyerek:

— Ne csavarogj Lajos, mert Isten ugy'se levágom a Viktor orrát, aztán mehettek szeretkezni.

Lajos nem szólt semmit, csak kifordult a tanyából. A szomszéd dülőnél már várta a lány a mindennapi találkozóra.

— Mit hoztál Lajos? – kérdé a leány vidáman.
— Halált – volt a felelet.

A lány megértette. Nem kellett magyarázni. Rég kitervezték már fiatal szivük elkeseredésében, csak a halál napja érkezett el. Szép nyári reggel volt, oda hallattszott a szomszédból az aratók nótája: „Szüret után lesz az esküvőnk...”

:s Pápai Lajos végig járta még egyszer a határt, d-lőket, szakitottak virágot az illatozó mezőről kedvesével Solymossy Viktorral. S mikor bealkonyodott a legény előhuzta kabátjából a rozsdás revolvert.

— Félsz meghalni?
— Nem, de én a te kezedből akarom még a halált is.

És Lajos elfordult ugy lőtte agyon Solymossy Viktort. Még hallotta a lány hörgését, tekintete találkozott a haldokló lány tekintetével, aztán még egyszer eldördült a fegyver s az ég elsötétült Pápai Lajos szemei előtt is. A kórházban meghalt a lány, de annyit még tudott mondani, hogy együtt, közös akarattal mentek a halálba. A fiu pedig öt heti ápolás után felépült s törvény elé állitották, hogy öreg ember korában is visszaemlékezzen arra a leányra, aki ő érte, de nála nélkül ment az örök feledés országába...

A szegedi törvényszék az enyhitő körülmények figyelembe vételével tegnapelőtt hat havi börtönre itélte Pápai Lajos 18 éves szentesi legényt, aki tavaly nyáron revolverével rálőtt a 16 éves Solymossy Viktorra s azt megölte. A törvényszék a büntető törvénykönyv 282. §-át alkalmazta, mely a következőket mondja: „A ki által biratott rá, hogy őt megölje, három évig terjedhető börtönnel büntettik.” A legény megnyugodott, mig az ügyész sulyosbitásért felebbezett.

Ez a cikk eredetileg az Alföldi Ellenzék című lapban jelent meg 1902. március 12-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.