Ma már nemcsak a színészek, festők és szobrászok a művészek, hanem az adóügyi hatóságok is

Alföldi Ujság, 1931. március 10. – Ma már nemcsak a szinészek, nemcsak a festők és szobrászok a müvészek, hanem az adóügyi hatóságok is. Mert annyiféle módon való megadóztatás kitalálásához, mint ami nálunk van, igazi müvészi képesség szükséges.

Eltekintve az adókönyvecskékbe rubrikázott különféle adóinktól, adót kell fizetnünk mindenféle adásvételünknél. Például az állatoknál a járlat dija 4 fillér, a kiállítás 16 fillér, az adó vagyis bélyeg 1 pengő. Azután ott van a helypénz, utána a mázsapénz. Ha kereskedő veszi meg az állatot és eladja kimérő iparosnak, ujrakezdődik a leirt sorrend megtoldva a kereskedő forgalmi adójával. Az iparosnál szintén folytatódik, fogyasztási adó, vágóhidi dij, husszemledij, ujra helypénz, forgalmi adó, stb., stb. alakjában.

Tehát ki drágitja meg a közfogyasztási cikkeket első helyen? A leirás megmutatja.

Ezek a mindennapi adózások már nem is feltünőek, már megszoktuk. Csak egyes különös fogással kitalált illetékek szedésénél veszti el a türelmét a jámbor polgár, mire ugy érzem, hogy a mi országunk már nem is Magyarország, hanem illetékország. Hiszen az illetékek ismerete már külön speciális tudományt kiván, hát még azoknak a kihágási esetei! Alig mult el egy éve, mikor pl. a törteki utmenti kisgazdák küldöttségileg jártak a vármegyénél a vasutépitési költség csökkentése tárgyában, de mivel az alispánt nem találták, a kérelmüket átvette az egyik földiük és a küldöttség neveit szépen felirták, de azt, hogy a kérelmükre bélyeget is tegyenek, senki sem mondta nekik. Az eredmény azután az lett, hogy a fizetés maradt a régi, a küldöttség tagjait megbüntették egyenként 6 pengőre bélyegcsonkitás cimén.

Az ingatlan adásvételnél és örökösödéseknél szedett illetéket szintén megszoktuk már, hanem a haszonbéri illeték kirovása ujra müvészi találmány. Mert nem elég az, hogy a haszonbérlő fizet kereseti, jövedelmi és vagyonadót. A haszonbér után az államkincstár még külön illetéket ró ki, mégpedig olyan müvészi módon, hogy nemcsak a haszonbért, hanem egyéb költségeket, mint épületjavitást, fásitást és kikötött trágyázást is felértékelik és minden évben illetéket rónak ki rá.

Sőt még a temetőben épült sirboltokra, ha ezer pengőnél többe kerül, tizszázalékos fényüzési adót rónak ki. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy melyik a nagyobb müvész, az-e, aki ilyeneket kitalál, vagy az, aki minden kitalált illetéket meg tud fizetni?

Ez a cikk pedig az egyik kormányt támogató lapban látott legelőször napvilágot. Ugy látszik, hogy még a kormánypárti oldalon sem látják a mai állapotokat teljesen kifogásolhatatlannak.

Ez a cikk eredetileg az Alföldi Ujság című lapban jelent meg 1931. március 10-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.