Gülbaba krumpli 12 fillér helyett 14 fillérért

Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1940. február 10. – A pesti törvényszék elitélt két kereskedőt, mert a Gülbaba krumplit 12 fillér helyett 14 fillérért árusitották. Felüti fejét az ember, de azután hirtelen le is huzza megint. Árdrágitás. Hol tartunk mi már ettől? Mert hiszen csak a piacon kell szétnézni. Maga a közönség se sokalja a 16-ot, a valamicsodásért a 20-at, az őszirózsáért pedig, őszi rózsa, sárga őszi rózsa, néha 28-ig is el kell ballagni.

És halljuk a másik hirt. Egy kisebb kávéházban kihasználták az eucharisztikus kongresszusnak nagy idegenforgalmát s akik az ajtón betévedtek, azok számára egyszerüen száz fillérért számolták el a reggeli kávékat. Némelyiknek adtak egy késhegynyi vajat is, a másiknak csak két kockacukrot. Valaki aztán feljelentette a kávést. Az a pincérre tolta, az meg vissza őreá. A budapesti királyi törvényszék 15 napi elzárásra és 503 pengő birságra itélte el a tulalajdonost. A főpincért felmentette. Valószinü, hogy az se volt hófehérke a dologban, de ellene nem volt bizonyiték. Itt már uugy érezzük, hogy nagyon helyes, sőt tán enyhe is volt az itélet.

Tapsolunk néki, mert ugy áll a helyzet, hogy a jóvidéki pasas megfejése nagyon sok fővárosi lokálban divatos. Hangulatfény és csak a fejét, hogy meg ne sántuljon jelszó. A kiállitás alkalmával vásárhelyi emberrel is történt, hogy az 1209 pengős bika árából hajnaltájt nem tudott egy III. osztályú vasuti jegyet váltani magának. Igen, az aranyóra, melyet villanyoson szépen a zsebekből emelnek ki, vagy lokálban.

Bár hát azért nem muszáj épen Budapestre felretálni. Megesik Vásárhelyen is. Hat kövérdisznónak az árából sokszor nehéz hazavinni egy malacravalót. Mer ha aztán jó társasagba keveredik pénzével az ember, mint a szérdékre a legyek. S addig nincs kegyelem, csak Istennél. Mert mikor már kifogyott a kávé, a kispörkölt és nem sirnak a missek sem, mert nem kaptak 20 pengő társalgási pénzt, jön a kártya, az ördög bibliája. S a végén örülhet az, akit kifoszottak, hogy ráadásul fel sem pofozták.

Az árdrágitók mellett, akik ott fenn akár eucharisztikus kongresszuson, akár más alkalommal a vidéki vendég zsebére utaznak, az ilyenek ellen is kell törvényt hozni. Kezdetnek a pesti kitünő. Igen... Eucharisztikus kongresszus. Selyem reverendákon a betániai ut opálja. Krisztus királynak fején égi fény. S lokálokban buja zene mellett idegen zsebekben kotorász vigyorogva a kapzsiság.

Törvényt mindegyikre, mégpedig szigorut. A krumplit majd csak elrendezzük valahogy. Ugy vagyunk vele, mint mikor fölszedtük és nem fért bele a zsákba, s mert annak a száját bekötni nem tudtuk. Mikorra hazaértünk vele, már lötyögött. Lassan elhelyezkedik mind. De a reggeli esetleg lötty, melyért egy pengőt vasalnak ki s ha nem tetszik, föl is ut, le is ut, ott igenis kell a vasököl. Ugy, mint a villanyoson az ellen, aki az órádat emeli ki a zsebedből...

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Reggeli Ujság című lapban jelent meg 1940. február 10-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.