Nem ritkaság még a főutcán sem, hogy bokáig érő hóban, vagy latyakban kénytelenek közlekedni a járókelők

Csongrád Megyei Hirlap, 1960. január 15. – A városi embernek általában nincs csizmája, télen is félcipőben jár. Persze, ha a városban se lennének kövezett gyalogjárdák, talán más szokás alakult volna ki. S nemcsak talán: bizonyosan! Az ember reggel elindul munkába, s azt gondolja, száraz lábbal érkezik meg. Ezzel szemben mit tapasztal?

A házak többsége előtt eltakarították az éjjel hullott havat, s ha síkos a járda, felhomokolják. A házak többsége előtt! Ez azt mutatja, hogy a tulajdonosok többsége rendes ember és tekintettel van járókelő embertársára is. Minden esztendőben vannak aztán olyan háztulajdonosok, akik fittyet hánynak a többség akaratának, legfeljebb a pénzbírság után mutatnak valami hajlandóságot a szorgalomra. Az újságoknak évről évre visszatérő témája az ilyen hanyag háztulajdonos. Sajnos, a hanyagság vádja alól egyes közületeket sem menthetünk fel. Nem ritkaság még a főutcán sem, hogy – különösen ünnepnapon! – egész nap bokáig érő hóban, vagy latyakban kénytelenek közlekedni a járókelők. Persze, ha hallanák azt a szidalmat, amivel – joggal! – illetik ezért a házuk előtt eljárók, talán maguk is rendesen sepernének, vagy sepertetnének saját házuk előtt.

A gyalogjárdák tisztántartása minden háztulajdonosnak kötelessége. Aki ezt nem teszi, szabálysértést követ el, pénzbírságra ítélhető. Ez azonban vonatkozik az állami és közületi tulajdonokra és azok gondozóira is. Kinek van szüksége arra, hogy a járókelők azt mondják: lám a „maszek”-házak tulajdonosai tudják a tisztességet, de nem így az államiak... S mivel mi minden tekintetben példát akarunk mutatni, a városi lakosság nevében elvárjuk, hogy akire tartozik, tisztán tartassa a gyalogjárdát a közületek házai és épületei előtt is!

Ez a cikk eredetileg a Csongrád Megyei Hirlap című lapban jelent meg 1960. január 15-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.