Elszállott a gyöngytyúk

Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. január 2. – Komikus esemény történt pénteken délelőtt a csirkepiaczon. A kofák és sártaposó népek megrebbenve nézték, miként vadász egy tanyai magyar elszabadult tyukja, mégpedig gyöngytyukja után. Ime az eset: Állott a piacz feszt. Jöttek, mentek a népek, eladók, vevők, kofák vegyesen. Felgyürt rokolyákkal, piros harisnyában ott őgyelegtek a sáros piaczon. Egyszerre megszólal egy béres.

— Nini, esik!
— Mi a fene?
— Kü esik az égből!

És csakugyan, rövid időközben egy-egy darab kő, kavics esett a népek közé. Volt koppanás a fejeken is égszakadás, földindulás nélkül. Utánna néztek a csodának s megtudták a következőket. Egy gazda gyöngytyukokat hozott haza a városba, a piaczra. Az egyik köteléke elszakadt, a tyuk röpült. Mert amilyen jó a gyöngytyuk husa, éppen olyan szépen tud repülni. És a lyuk repült. A városháza sarkán van a villanyos transformátor, egyenesen arra szállt a madár és onnan nézte le a világot. A népek gyors iramban igyekeztek a karó köré és karélyt formálva szemlélték a gyöngytyukot. A gazda göröngyökkel hajigálta. Izgett, mozgott a bestia, de nem szállt le. Egyszer azután eszébe juthatott, hogy nappali áram is van a drótokban, nem akarván kora sirba szállni, felrepült a városháza tetejére. Elment szépen a belső tetőre és a villámháritó árnyékában meghuzódott. Ma is ott van, ott is fog elpusztulni. A nép várt nehány perczig, azután egy kellemesen eltöltött fertályi óra emlékeivel szétoszlott.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Reggeli Ujság című lapban jelent meg 1910. január 2-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.