A sokcímű „doktor ur” szélhámosságai

Szegedi Híradó, 1922. december 2. – A Szegedi Hiradó nemrégiben hosszabb tudósitásban számolt be a városszerte „doktor ur” néven ismert Hegedüs Ignác szélhámoskodásairól abból az alkalomból, hogy egy makói óvónőtől, akitől házassági igéret ürügye alatt egy félmillió korona értékü ékszert elsikkasztott. Akkor, amikor cikkünket megirtuk, részletességgel közöltük Hegedüs álorvostanhallgató roppant zajos előéletét, igy azt, hogy a biztos fellépésü és jómodoru fiatalember az egyik helybeli cipészüzlet kifutója volt, mielőtt mint a „kolozsvári állomásfőnök fia” és mint számos jóhangzásu cim birtokosa a legjobb szegedi és szegedkörnyéki társaságokba befurakodott volna. A „doktor ur”, Hegedüs, nem sokáig élvezte első letartóztatásának örömeit, mert alig pár napra rá, hogy az ügyészség fogházába szállitotta a rendőrség, ismerőseinek legnagyobb csodálatára, szabadlábra helyezték.

A „doktor ur” nem volt szégyenlős fiu és szabadlábra helyezése után a régi trükkjeivel és cimeivel egyetemben ujból megjelent régi dicsőségeinek szinterén, de ez alkalommal nem csak mint rendőrtiszt, orvos és a kolozsvári állomásfőnök fia mutatkozott be a társaságoknak, hanem mint boldog vőlegény is. A „doktor ur” most az egyszer és ebben a legutóbbi cimében tényleg igazat mondott. Valóban vőlegény volt. Annak a makói óvónőnek, akitől az ékszereket elsikkasztotta és akinek feljelentésére letartóztatták. Az óvónő azonban ugy látszik meggondolta a dolgot és azzal a feltétellel, hogy a „doktor ur” szabad lábrahelyezése esetén jegyet vált vele, visszavonta feljelentését. Hegedüs természetesen mindent megigért és igy minden meg lett bocsájtva, egyszerre ő vált a legártatlanabb fiatalemberré az egész városban.

A könnyü szabadulás azután elvakitotta az egykori kifutó fiut. A féktelen uri passziói ismét bünös utra terelték. Valahonnan egy tiszti köpenyt szerzett, ezt öltötte fel kopott frakjára és lopni ment. Lopott mindenütt, amerre járt, ruhanemüket, apró értéktárgyakat és mindent, ami kezeügyébe esett és amiért pénzt kaphatott. Egy ilyen lopáson rajta érték és átadták a rendőrségnek, ahol most alaposan kutatni kezdtek az áldoktor multja és jelenje után. Ebben az esetben rendkivül nehéz a detektivek munkája. Két napja sem dolgoznak még ez ügyben és már eddig sikerült megállapitaniok, hogy

Hegedüs Ignác bebizonyithatólag ötrendbeli lopást és ötrendbeli közokirathamisitást követett el.

Az utóbbiakat olyanformán, hogy minden ciméhez, igazolásul, hamis pecsétekkel ellátott igazolványokat állitott ki, igy többek között kereskedelmi iskolai érettségit is csinált és ennek révén állásokat is szerzett magának.

Mint érdekességet emlitjük meg, hogy a rendőrség nyomozása szerint Hegedüs érdekelve van a Bencsik-féle koholt rablótámadás ügyében is. Ugyanis, mint kiderült, ő volt az, aki az egész „rablótámadás”-mesét kieszelte és ugyancsak ő értékesitette Bencsik kabátját is 3500 koronáért, amelyből azonban csak 3000 koronát adott oda a „megtámadott” barátjának, aki csak akkor tudta meg, hogy 500 koronával kevesebbet kapott, mikor a rendőrök 3 zsibárusnál megtalálták kabátját.

Ezeken a már megállapitott büncselekményeken kivül egészen bizonyos, hogy még számos bünt sorakoztat fel a rendőrség a sokcimü szélhámos bünlistájára, amelynek teljes összeállitásán számos detektiv szorgoskodik. Az is valószinünek látszik, hogy Hegedüs Ignác most nem ussza meg oly könnyen büneinek árját, mint legutóbb, amikor egy jegyváltás árán megszabadulhatott a törvénykönyv büntető szankcióinak megismerésétől.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Híradó című lapban jelent meg 1922. december 2-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.