Egy alig kirügyezett élet utolsó szimbóluma

Illusztráció: Balla Demeter / Hegyi Zsolt jogörökös adománya / Fortepan

Szegedi Uj Nemzedék, 1921. november 18. Szerdán délelőtt jelentették a rendőrségnek, hogy a vasuti hid alatti lápokon egy gazdátlan gyermek kabátka fekszik s valószinüleg öngyilkosság esete forog fenn. A kiszállott bizottság a helyszini szemle közben az árván maradt kopottas kabátka mellett egy esőáztatott levélkét fedezett fel, melyen ákombákomos irással a következő tragédiát sejtető néhány sorocska állott:

„Édes Szüleim! Csak magukat sajnálom nagyon, de nem birtam elviselni az életet és a megszégyenitést és azért választottam a halált. Te ember pedig, ki e levelet megtalálod, juttasd el szüleim lakására Hobiártbasa-utcába. Lakatos János első gimnáziumi tanuló.” 

rendőrség a helyszini szemle után megállapitotta, hogy a kis Lakatos János öngyilkossági szándékból valószinüleg a Tiszába ugrott, de ennek dacára nyomozást inditottak a gyermek ki és hollétének felkutatására. Munkatársunk az öngyilkosságot bejelentő levél elolvasása után felkereste a megadott cim után a kis gimnazista szüleit.

„Talán Jánosról hoz valami hirt”, fogadtak gondterhelt arccal a fiu szülei. „Még kedden rendesen elment az iskolába. A piaristákhoz járt az első osztályba. Nagyon szorgalmas tanuló volt, de nagyon érzékeny lelkü. Ugy félünk, hogy valami baja esett a fiunak. Mi szegények vagyunk, nem akartuk tanittatni a gyereket, de ő minden áron felsőbb iskolát akart járni.” 

Alig hangzottak el a felvilágositó szavak, midőn a kis cipészmühely ajtaján, – mely egyuttal lakás is – belépett egy detektiv, fakult szinü kabátocskát tartva kezében. Elmondja a kabát szomoru történetét. Átadja a levelet, melyet a kis gimnazista irt szüleihez. A fájdalommal teli pillanatokban a szülök önkivületi állapotban csókolgatják a kabátkát, mely egy alig kirügyedzett élet utolsó szimbolumát jelenti.

Később a kis gimnazista osztálytársaitól megtudtuk, hogy a kis Lakatos János megrovást kapott az iskolában s valószinüleg e miatt vált meg 10 és fél éves korában a napsugaras élettől. Az áradásnak indult folyó szennyes vize még nem vetette fel a kisfiu holttestét.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Uj Nemzedék című lapban jelent meg 1921. november 18-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.