A csókot meg a pénzem szerezzék vissza!

Alföldi Ellenzék, 1902. október 15. – Egy ötven esztendős özvegyasszony állitott be sirva tegnap a rendőrségre:
— Igazságot kérek. Hallatlan vakmerőség, disznóság...

A rendőrségen csititgatják a jó asszonyt, aki azután kivallotta, hogy mi történt vele az elmult éjszaka.
— A felsőpárton lakom s a komámasszonyhoz a kisérbe készültem, de ott a villam lámpák oly ritkán vannak felállitva, hogy nem tudtam becsületesen eligazodni. Egy arra menő embert szólitottam meg, hogy utbaigazítson. „Épp arra megyek én is”, felelte a 30 év körüli ember s egy darabon el is kisért... Hát kérem amint megyünk, egyszerre csak az én kisérőm átkarolt és csókokkal traktált. Én elkezdettem szitkolódni, mire ő megugrott.

A rendőrtiszt felpattant.
— Mi az ördögért sir? A kigyelmed korában nem nagy szerencsétlenség, ha megcsókolják.
— Igen ám, kérném alásan, csakhogy az az ember, amint később észrevettem, a zsebemből a bugyelárisom kilopta, abban pedig 17 korona 40 fillér volt. Igazságot kérek! A csókot meg a pénzem szerezzék vissza.

A rendőrség most már keresheti a csókos tolvajt, de alig hisszük, hogy ráakadjon.

Ez a cikk eredetileg a Alföldi Ellenzék című lapban jelent meg 1902. október 15-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.