A beszélő ember

Vásárhely és Vidéke, 1904. július 31. – Egy hetivásár délutánján vidáman poroszkál hazafelé az országuton Mihály bátya, meg a neki tőszomszédos kerösztkomája, az öreg János. Menetközben észreveszik az utmentén fölállitott távbeszélő-oszlopok egyikén kuszó embertársukat. Közelebb érve, hosszas hallogatás után Mihály elejtvén a gyeplőt, mereven a levegőbe bámul és ujjával a semmiségbe lök.

— Láti kend? Ahun a beszélő ember! – szól és mindketten szájtátva szörnyüködnek a kézi (hordozható) készülék segélyével kedélyesen diskuráló müszaki tiszten, a ki látván az oda érkezett atyafiak arczán a félelemmel vegyes zavart, barátságosan reájuk int, mire Mihály bátorságra kapva, kérdezi:

— Hát maga legyen az a beszélő ember ?
— Én vagyok!
— Hát osztán hogyan beszél?
— Ezen a dróton!
— Ezen a dróton? Hát hun van rajta a lik?

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1904. július 31-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.