Ártatlanul megvádolt tanító

Délmagyarország, 1915. június 23. – Érdekes ügyben itélkezett kedden délelőtt a szegedi törvényszék büntetőtanácsa. 1914. augusztusi 26-án egy vasuti kocsiban együtt utaztak György István oroszlámosi tanitó, Küzdi Géza kübekházai tanitó, Kasza Lajos kübekházai plébános, Adler Jakab uradalmi tiszttartó és Selmeci János földbirtokos. A háboruról beszélgettek utközben és György István azt mondta: „Ha most a mi trónörökösünk élne és Vilmos császárral összefogna, akkor akár az egész világ is ellenünk jöhetne.” Majd a nazarénusokra terelődve a beszéd, a tanitó igy szólt: „Ha minden ember nazarénus lenne, akkor persze nem lehetne háboru és az emberek nem gyilkolnák egymást.” A tanitónak ezt a szelíd megjegyzését félreértette a távolabb ülő Kasza plébános és olyan módon mesélte el Schlinger József óbébai plébánosnak, hogy az kiprédikálta a szószékről a legközelebbi vasárnapon a tanitót, mint lázitót és hazaárulót. György István rágalmazásért feljelentette a plébánost, akit az elsőbiróság el is ítélt, de a felsőbiróság az iratokat az ügyészséghez tette át, mivel a plébános védekezésében azt vallotta, hogy a tanitó megsértette a királyi ház egyik tagját és izgatott a hadsereg ellen. Igy került az ügy a szegedi törvényszék elé. A keddi tárgyaláson kiderült, hogy György István tanitó semmi olyant nem mondott, amivel vádolják. Sőt nagyon hazafias ember; az emlitett beszélgetés alkalmával azért jött be Szegedre, hogy önként jelentkezzék katonának és kevés megtakaritott vagyonkáját hadikölcsönbe adta. A biróság felmentette az ártatlanul megvádolt tanitót.