
Illusztráció: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Témagyűjtemény / Vértes Vilmos István gyűjteménye / Fortepan
Szeged és Vidéke, 1903. május 26. – A közigazgatás mezején is van néhanapján nagy megakadás a hivatali jártasságban megöregedett koponyákban. Ilyen akadt most is. Egy automobil ment át a hidon és ebből került ki a javadalmi veszedelem. Az automobil ugyanis nem állott meg, hanem keresztül rohant a hidon. Amikor már tul volt, akkor jutott csak eszükbe a vámférfiaknak, hogy vámoltatni kellett volna. Nagy volt azonban az örömük, hogy ez a helyzet nem állott be, mert nincs határozat, hogy milyen dijat fizessenek az automobil után. Se nem ember, se nem kerékpár, se nem egy lovas, se nem két lovas kocsi ugyanis a masina, hanem egyszerüen automobil. Arra a kaptájára se lehet ráhuzni, hogy „cséplőgép, amelyet két ló huz”, mivel csak a homokban huzzák lovak az automobilt, egyébként azonban magától megy. Mivel pedig az automobilozás divatja szép arányban fejlődik, a tanács most majd gondoskodni fog, hogy a hidvámszabályzatban az automobilról is történjék gondoskodás.
Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. május 26-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.