Semmivel nem foglalkozom, Úr vagyok!

Vásárhely és Vidéke, 1901. május 23. – A szegedi kerületi börtönben az ugynevezett érdekes rabok száma most megfogyott. Kiszabadult onnan Ujhelyi Lipót, akit hamis tanuzásra való rábirás büntettéért 10 hónapi börtönre itélt az igazságszolgáltatás.

A mult héten egy csomag érkezett a rab milliomos czimére a csillagbörtönbe. Finom szövetü, divatos ruha volt a csomagban. A milliomos, amikor levetette a szürke szinü, vastag darócz ruhát, ebbe öltözött bele s kiszabadulása után a pályaudvarra hajtatott s a gyorsvonattal Budapestre ment.

Szabadulása előtt a rab ezernégyszáz korona áron elsőosztályu gyorsvonata éves bérletjegyet váltott magának a magyar államvasutak vonalaira. A bérletjegy a napokban érkezett a kerületi börtönigazgatósághoz. Saáry Béla börtöntiszt kereste föl a rabot s ő adta át neki a sárga szinü arczképes igazolványt. A milliomos megtekintette a bérletjegyet s miközben eltette, boszankodva jegyezte meg:

— Már csak nyolcz hónapon át használhatom a jegyet. Négy hónap elveszett anélkül, hogy utaztam volna!

A milliomos raboskodásának egész ideje alatt a börtön kőnyomdájában volt foglalkoztatva. Mosta a festékes köveket és hajtotta a gépet. Munkája közben gyakran fölkereste egyik másik börtöntisztviselő a rabot s elbeszélgetett vele. A milliomost nem törte meg szerencsétlen sorsa. Állandóan jókedvü volt és sok izben megnevettette humorával szomorkodó rabtársait. Egy izben azt kérdezték tőle, hogy künn mivel foglalkozik. A rab dicsekedve büszkélkedett a vagyonával.

— Semmivel sem foglalkozom. Ur vagyok!

Máskor azt kérdezték tőle, hogyan szerezte a vagyonát? A milliomos erre a kérdésre egy regényes kis történettel felelt.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1901. május 23-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.