Ajándék szobornak ne nézd a helyét

Szeged és Vidéke, 1913. május 6. – Körülbelül öt esztendeje az az értesités jött Budapestről, hogy a koaliciós kormány értékes ajándékkal lepte meg Szegedet. Darányi Ignác, az akkori földmivelésügyi miniszter ugyanis valamelyik protegált müvésztől állami pénzen Ceres-szobrot vásárolt. Amikor a szobor megvolt, törték, törték a fejüket, mit kezdjenek vele. Végre mentőgondolatuk támadt. Szeged a legnagyobb mezőgazdasági városa az országnak. Nem is lehetne tehát a mezőgazdaság mitológiai védnökét alkalmasabb helyen állitani föl, mint itt.

Nosza rögtön értesitették a várost a nagylelkü adományozásról s Szegeden nem kis örömet keltett a kormány figyelmessége. Darányi ugyan sokkal nagyobb dolgokat is igért már Szegednek, igy többek közt kilátásba helyezte a Duna–Tisza-csatorna torkolatát, gazdasági főiskolát, kenderakadémiát, állami mintagazdasági telepet stb. stb. Legalább a sok veszett fejszének nyele kerül a Ceres-szoborban. Hamarosan kijelölték a szobor helyét is, a Széchenyi-téren. És várták a szobrot.

Várnák ma is, ha közben meg nem feledkeztek volna róla. De megfeledkeztek. Először megfeledkezett az igéretről a koaliciós kormány, azután megfeledkezett maga a város. Ma már a városházán csak mint valami fátyolos legenda él a koaliciós ajándék története. Talán Darányi maga se tudná már megmondani, mi történt a Szegednek adományozott szoborral. A városházán legalább nem tudják. Pedig nem sok találékonyság kell hozzá megmondani, hol a szobor. Ott van a többi koaliciós ajándék közt, a Duna–Tisza-csatorna, a gazdasági főiskola stb. mellett. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1913. május 6-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.