A szinház és a képszinház, vagy pesti-népiesen: mozi bezárása

Szeged és Vidéke, 1917. február 19. – Vannak itt Szegeden sokan, igen sokan olyan emberek, akik éppen nem tartoznak a szinház és a képszinház, vagy pesti-népiesen: mozi törzsvendégei közé. De azért közöttük is, főképp gyöngédszivü aszszonyok és lányok, sajnálják most a szinészeket s a mozinál foglalkoztatott embereket, mert azt hiszik, hogy kereset nélkül maradnak.

Ők nem keseregnek a kulturát ért végzetes csapásról, amiről őszinte szóval nem is lehet beszélni. Csupán emberek s nem intézmények iránt való részvét szólal meg bennük. S nekik van igazuk. Mert ha szünetelnek is a kormány rendeletétől érintett müintézetek, nem fognak azok hál’ istennek megszünni végképp. Sőt előreláthatóan nemsokára ismét arra a teljes virágzásra jutnak anyagi lendületükben, amit alig ismertek a háboru előtt.

Ez a remény pedig nem csak ugy az ujjunkból való erőszakos kisajtolással sarjadt ki belőlünk. Az idő kétségtelenül javul s ha a tavaszt még csak talán a Mandi kanári ujjongó megszólalásából jósolhatják is a jósok, az enyhület nem lehet már messze. De, ami ennél sokkal többet jelent, a szénszállitások országszerte fokozott erővel folynak. Mert nincs igaza, kérem, az ismert anekdotának, amely a közelmult eseményeiből támadt.

Azt mondja ez ismert adoma, hogy Ferenc József őfelségét megkérte volna a borbélya, mentse föl őt kegyesen a hadbavonulástól; nem szeretné ugyanis, ha a felség ezután borotválatlanul maradna, vagy ha netán avatatlan ujjak közé kerülne az arca. Erre aztán a bölcs király igy válaszolt volna: „Kedves mester, én igazán semmit sem tehetek a maga érdekében, de nincsen véletlenül egy manipuláns őrmester ismerőse?...” Az anekdota azt példázza, hogy protekcióért nem kell ám mindjárt a legmagasabb személyekhez fordulni, mert többet tehet a manipuláns őrmester. Hát éppen ez az, ami nem mindig és nem föltétlenül igaz.

Lám, igy vagyunk a szénnel is. Amióta Budapest egyenesen a királyhoz fordult, átugorva csip-csup kis minisztériumokon s még kisebb egyéb hivatalokon, láthatóan kezd rendeződni a szénügy. Ma már arról jönnek jelentések, hogy a fővárosba s több inséges vidéki városba nagyobb szénkészletek érkeztek s a budapesti gázmüvek üzemét például fönnakadástól már nem kell félteni.

Nincs ok attól tartani, hogy a szinházak szünetelése hosszadalmas lesz. Igy az anyagilag károsodók résztvevő barátai, de legfőképpen maguk az érdekeltek is alaposan remélhetik, hogy a kár nem lesz érzékeny és pótolhatatlan.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1917. február 19-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.