Kutyák a komisz, betyár időben

Vásárhelyi Népújság, 1940. február 14. – Bün kiverni a kutyát ebben a komisz, betyár időben. December huszonegyedike óta ötödször látogat meg bennünket a jeges észak dermesztőhulláma. Nem beszélünk arról, hogy mit jelent ez pénzben azoknak, akik a terhet kedvező kereseti lehetőségeik révén elbirják. Elvégre ez az ő privát dolguk. Beszélünk azonban a külső perifériák elesettjeiről, akik foltos, rongyos takarók alatt, ruhátlanul, cipőtlenül várják sorsuk jobbrafordulását. Azt a pillanatot, amikor tél apó kegyetlen megnyilatkozásának végeszakad és az áldó, uj életet jelentő napsugár melegének eredményeként, a kenyérkereset lehetővé válik. Az igazat megvallva, nem tudjuk, vajjon ennek a nagyvárosnak anyagi hajótöröttei miként tengetik életüket! Csak sejtjük küzdelmüket és lelki szemeinkkel látjuk a titkon elsirt könnyeket. Az Isten, mintha büntetni akarná az emberiséget! Nagy megpróbáltatások elé állitotta a teremtés fájának hajtásait. Kint ujra fehér lepelbe boritotta a földeket, a házakat, a fákat, a bokrokat február ónszinü felhőinek könnye. A hófuvások leállitották a forgalmat. Sir, süvit, sikongat a szél a Kárpátok felől. Ma még igy van, kitudja azonban, mit hoz a holnap? Mert hiába, kifele megyünk a télből. Hétfőn már Zsuzsanna, amikor a pacsirtának kellene megszólalni, a jövő héten jégtörő Mátyás és tizenöt nap mulva március, a tavasz első hónapja! Ma még reszketve huzódunk a kályhák mellé, felgyürt gallérokkal járunk és dermedt lábakkal tapossuk az aszfaltot, a természet örök rendje szerint azonban mérföldes lépésekkel közeledik a nagy fordulat, az uj élet, fü, fa, virág szárba szökkenése!

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Népújság című lapban jelent meg 1940. február 14-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.