Illusztráció: Budapest Főváros Levéltára / Fortepan
Szegedi Hiradó, 1923. január 13. – Nehéz csatát vivtak már a fütőszezon elején iskoláink a fütőanyagért, amelyet ugy kellett a helyi szénelosztó bizottságnak kihuzkodni a központ alól vagononként. Akkor — a sok sürgetésnek hála — sikerült csaknem egészen szünetmentesen meguszni a krizist, de az ujból beállott fütőanyaghiány sokkal veszedelmesebbnek igérkezik, a tanitás folytonossága máris megszakadt miatta.
Előre látszott, hogy a készlet nem tart örökké, de minthogy az időközben többször is megsürgetett tüzelőanyagot nem jelezték, a tanügyi hatóságok előnyt adtak az olvadó készletnek azzal, hogy a karácsonyi vakációt kitoldották egy kis szénszabadsággal január 8-ikáig. Hátha ezalatt érkezik is valami? Nem érkezett semmi és a napokban a leánygimnázium beszüntette előadásait, mert nem tudott füteni. Ugyanez a sors érte az állami kisegitő iskolát is. Ezekben már áll a szénszünet. A szénelosztó bizottság ezt illetékes helyre megtáviratozta és sürgős intézkedést kért. Távirati intézkedés érkezett is: utasitás arra, hogy a leánygimnázium igényei kielégitendők.
Hanem persze a forrás nincsen megjelölve — honnan? De nem is lehetne megjelölni, mert ilyen forrás állami tanintézetek részére Szegeden nincsen. Pedig a szénhiány veszedelme terjed és ma már fenyegeti az állami gimnáziumot és az állami felsőkereskedelmit is, amelynek igazgatója ahhoz az utolsó eszközhöz folyamodott, hogy a fütést a szülők adakozása utján próbálja folytatni. A többi, a legjobb helyzetben levő állami iskolák is legfeljebb egy hétig birják a meglevő készletükkel, de akkor aztán az egész vonalon beáll a jubiláris Madách Ember tragédiájának egyik utolsó jelenetéhez hasonló helyzet és megfagy a közoktatás-eszkimó.
Ez a cikk eredetileg a Szegedi Hiradó című lapban jelent meg 1923. január 13-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.