A czifranyelü ostor csattanása az algyői révészeken

Szeged és Vidéke, 1903. január 10. – Lakatos Vincze és Berta Ferencz az algyői kompnál vannak alkalmazva, mint révészek. Jámborul szállitgatták át az utasokat a szőke Tisza vizén, mint Káron az elhunytak lelkeit a Stix folyón. A nyáron azonban megszünt közöttük a barátságos viszony. Ennek pedig okozója egy czifranyelü juhászostor volt. Az uradalomtól ugyanis 200 birkát hajtottak át a kompon az algyői partról a hmvásárhelyi pusztára. Lakatos Vinczének szerfölött megtetszett a juhászbojtár karikása, azért elkérte tőle még az algyői parton, hogy gyönyörködjék benne, még átér a komp a tulsó partra. Mikor Lakatos megkapta a karikást, kidobta a feleségének a partra, hogy rejtse el. Mikor a komp a tulpartra ért, a juhász követelte vissza karikását. A furfangos révész azonban letagadta, hogy látta volna is a karikást. Berta Ferencz pedig erősen bizonyitotta, hogy látta, amint Lakatos kidobta a révészkunyhó elé az ostort. Ezen aztán összekaptak a révészek és alaposan helybenhagyták egymást. A czifranyelü ostor vége aztán ma csattant el a törvényszék tárgyalási termében. A vádtanács sulyos testi sértés vétsége miatt helyezte vád alá a harczias révészeket. A biróság az ügyész vádbeszédjének elhangzása után a révészeket 14–14 napi fogházra és 10–10 korona pénzbüntetésre itélte. Az itélet jogerős.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. január 10-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.