Akasztott ember az eperfán

Szegedi Hiradó, 1922. november 8. – A Téglagyár utcának tegnap reggelre szenzációja volt. Hét órakor bekocogott a hullakocsi s megállt a 14-es számu ház előtt. A kiváncsi asszonynépek természetesen hamarosan megjelentek az ablakokban és onnan ujságolták egymásnak: — Fölakasztotta magát az őrmester ur!

Tudta mindegyik, hogy Kiss Pálról van szó, akit az utca népe akkor is csak „őrmester“-nek nevezett, mikor a katonaságtól mint zuppás őrmester megszabadult, a Téglagyár utcában szép sarokházat vett magának és abban pékséget és szatócsüzletet nyitott. Volt, aki fura megjegyzést is tett az „őrmester ur“-nak erre a nem éppen vitézi cselekedetére és szinte kárörvendve szólta el magát: — Az Isten mégse ver bottal.

Ezt a kiszólást kétségkivül azért tette némelyik öregebb résztvevő, mert Kiss Pálnak az első felesége pár év előtt az ura szolgálati revolverével lett öngyilkos, a másik aszszony pedig négy hét előtt keresett magának másik oldalbordát, elunván a keményvágásu huszárőrmester nyájaskodásait, amelyeket vastag nádpálcával végzett a hites feleségén, lehetőleg mennél többször egy héten. Azóta azután bunak eredt az „őrmester ur”.

A pékség se vált be, a szatócsbolt is csődöt mondott, a szép sarokházat is el kellett adni és Kiss Pál napokon át mulatott, huzatta a cigánnyal a szomoru nótákat és szedte magába a „kurázsit” az utolsó nagy utra. Vasárnap este aztán gazos fejjel hazabotorkált és egy vadonatuj kötőfékkel felkötötte magát az udvarán levő eperfára. Hétfőn reggel akadtak rá és beszállitották a bonctani intézetbe. 

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Hiradó című lapban jelent meg 1922. november 8-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.