Mániákus pörlekedő

Szeged és Vidéke, 1903. október 15. – A magyar ember pörölési kedve általában közmondásossá vált. Mert a magyar paraszt utolsó fityingét is odaadja, csakhogy a pörlési kedvét kielégithesse. De olyan pörös fél még nem volt, talán nem is lesz, amilyennel a szegedi biróságoknak van dolga már az 1861. esztendő óta. Az öreg Bihari Mátyás bá’ ez, a szegvári ősz földmüvelő, akit éppen tegnapelőtt itélt el a büntető törvényszék kéthavi fogházra, mivelhogy a nagyhatalommal, a csendőrrel került összeütközésbe. Erről a nem mindennapi, különös alakról már irtak a szegedi lapok akkor, midőn megrágalmazta a szegedi büntető járásbiróságot, mert neki soha sem akarnak igazat adni. Csala Sándor járásbiró akkor fölmentette azzal az indokolással, hogy javithatatlan perlekedő. Akkor az öreg, sokszor elitélt magyar igy kiáltott fel:

— No, ez az egyetlen igazságos biró!

Mert tudni kell, hogy Bihari bácsinak már százötven különféle pöre volt és ennek az egynek a hiján mind elvesztette. Nemrégen a saját édes lányával, Bihari Annával folytatott elkeseredett pört, el is vesztette. De mindezeknél érdekesebb az öregnek a legutóbbi pere, amit Tary István dr. mindszenti főszolgabíró ellen inditott.

Fölkereste ugyanis a főszolgabirót, hogy tanácsot kérjen tőle a sok perében. Ugyanis már egy környékbeli ügyvéd sem akarja a peréit elfogadni, mert az öreg már öt fiskálist bőjtölt ki. Mindnyájan megunták és tuladtak rajta. Ezek közül kettő már a temetőben pihen. Tehát tanácsot akart kérni a mindszenti főszolgabirótól, de ő azt mondotta, hogy ilyen ügyekben nem szolgálhat fölvilágositással. Nagy duzzogva ment haza a magyar és Tary dr. ellen följelentést adott be a szegedi büntető törvényszék vádtanácsához, amely már oly sokszor vád alá helyezte az örök pörlekedőt.

A vádtanács a szolgabiróhoz küldte vissza a följelentést, amely hemzsegett a rágalmazó és becsületsértő jelzőktől. Tary ezt a följelentést Cicatricis Lajos dr. csongrádmegyei alispánhoz küldötte meg, kérve, hogy indittassa meg az öreg ellen a megtorló eljárást hatóság megsértése miatt. Hát erre fogta magát az öreg Bihari és nyolcz árkusos beadványt küldött Csathó Zsigmond dr. csongrádmegyei főispánhoz. Elpanaszolta a tegnap benyujtott kérvényben az ő nagy buját. Hogy 1861 óta (amióta ő pörösködik) nincs igazság s hogy a szegedi biróságok — kezdve a járásbiróságtól fel a királyi tábláig — ilyen meg olyan semmire valók. (Itt persze nagyon erős kifejezéseket használt a vén pörlekedő.) Azt is mondotta, hogy járt már minden miniszternél, de mit sem használ a járkálás. S végül ismét megrágalmazta Tary főszolgabirót.

Az egész beadványban egyébként legérdekesebb a külzet, amely ilyen kivánalmat foglal magában: „Aki ezen följelentésemnek helyet nem ad, azt az Isten vakitsa meg, vegye el a füle hallását, pusztitsa el az életét, meg a ménkő üsse meg.“ Most bizakodva várja, mi sorsra jut a főispánhoz küldött kérvénye.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke lapban jelent meg 1903. október 15-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.