Illusztráció: Kovács Márton Ernő / Fortepan
Délmagyarország, 1927. szeptember 27. – A városnak többek között a Mars-téren is van néhány háza. Az egyikben most valóságos forradalom keletkezett. A lakók tüzték ki a forradalmi lobogót. Egyik lakótársuk körül van valami baj. Többrendbeli feljelentéseik szerint borzasztóan goromba.
Lehordja a vele egy födél alatt lakó népeket a sárga földig, kifejezéseiben nem válogatós és nagyon gyakran összeütközésbe kerül a becsület védelméről szóló törvény paragrafusaival. Szóval, türhetetlen a viselkedése és eltávolitása lenne kivánatos a közbéke érdekében. Ezt a sok szépet Berzenczey Domokos müszaki főtanácsos, mint a városi házak legfőbb gondnoka, mind elmondotta a hétfői tanácsülésen és át akarta adni az iratokat Turóczy Mihály tisztiügyésznek a további lépések megtétele végett.
Ezek a további lépések a felmondásig vezettek volna, a lakásrendelet szerint ugyanis annak a lakónak felmondhat a háztulajdonos, aki botrányosan viselkedik és aki durván sértegeti lakótársait, vagy háziurát.
— Jegyzőkönyv van-e a kérdéses lakó viselkedéséről? — kérdezte az ügyész.
— Kettő is — mondta Berzenczey.
— Aztán az benne van-e pontosan, hogy miket mondott?
— Olyanokat mondott, hogy még a papir is belepirulna, ha ráirnám.
— Igy pedig hiányos és értéktelen a jegyzőkönyv. Meg kell abban mindent irni magyarul. Igy nem fogadhatom el, mert nem ér semmit.
A tanács végül is nagy derülések közben kiadta a jegyzőkönyvet a hiányok pótlása végett magának Berzenczeynek, aki pirulva igérte meg, hogy sajátkezüleg fogja beirni az inkriminálandó kitételeket.
Ez a cikk eredetileg a Délmagyarország című lapban jelent meg 1927. szeptember 27-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.