A gyilkos orvosi műszer

Szeged és Vidéke, 1904. szeptember 23. – Magay Lajos szegedi vizsgálóbiró Lédecziné Ehmann Teréz hullájának kiásását és fölbonczolását szeptember 23-dikán, délelőtt 11 órára tüzte ki. Erre a határidőre idézést kaptak: a királyi ügyészség, Lédeczi Pál és jogi képviselője, Genersich Antal dr. és Bakó Sándor dr., az igazsági orvosi tanács kiküldött tagjai, végül Dollinger Gyula dr. tanár azzal, hogy jogában van a bonczoláson jelen lenni s ellenőrző szakértőt megnevezni.

A rendőrség minden előkészületet megtett a hulla kiásásának és a bonczolásnak előkészitésére. Rainer József főkapitány Kiss Gábor dr. kerületi orvost bizta meg a bonczolás előkészitésével, sirazonossági tanukul kirendelte Szabó József felsővárosi rendőrbiztost és a temető-csőszt, hulla-azonossági tanukul pedig Reiniger Hermann dr. kórházi segédorvost és Tóth Mihály kórházi szolgát. A bonczolást a gyevi temető halottasházában ejtik meg. Eredménye elé persze feszült érdeklődéssel tekintenek mindazok, akik a csipesz-ügyben érdekelve vannak, de maga a nagyközönség is.

A csipesz különben nemcsak a szegény Lédecziné hasát püffesztette föl, hanem egyre hizlalja az aktákat is. A királyi ügyészség mulasztást lát föntforogni abban, hogy a közkórház igazgatósága nem jelentette be azonnal az esetet mint bünügyet s erről szóló átirata alapján Kállay Albert főispán ma fegyelmit megelőző vizsgálatot rendelt el Eisenstein Jakab dr. kórházi h. igazgatófőorvos ellen, daczára annak, hogy a főorvos az ügyészséghez intézett jelentésében már okát adta néhány napi késedelmének.

Elmondja itt Eisenstein, hogy idegen testeket a legkülönbözőbb testrészekben, a kórházi gyakorlat ugyszólván mindennap talál és ha az ezek által okozott betegségek nagy ritkán halálos kimenetelüek voltak is, az eset bünügyi vizsgálat tárgyát sohasem képezte. Igaz, hogy a jelen esetben orvosi müszer, tehát szokatlan tárgy volt a hasfalban, de — ugymond — az is bizonyos, hogy ez a tárgy sem erőszakos uton, sem baleset által nem jutott oda, hanem egy életmentő, nagy műtét közben észrevétlenül csuszott a hasüregbe. A kórház tehát a büncselekmény jelenségeit nem látta és nem is láthatta, fönforogni, a halálesetet pedig igy nem gyanus, hanem hirtelen halálesetnek vélte minősithetni.

Maga Schäcter Miksa egyetemi tanár, az igazságyi orvosi tanács tagja és jegyzője tesz nyilatkozatában emlitést ilyen esetekről anélkül, hogy bünügyi vizsgálat járt volna velük. Hogy különben a kórház-igazgatóságot jóhiszemüség vezette, ennek bizonyítéka, hogy a polgármesteri hivatalhoz beterjesztett kimeritő jelentésben, valamint a királyi ügyészséghez intézett értesítésben közölve volt a bonczolás eredménye.

A királyi ügyészség egyébként főleg azért tett jelentést erről a főispánnak, mert az exhumálással a kincstárt fölösleges kiadások érik. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. szeptember 23-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.