Csongrádmegyei községek ellenségeskedése

Szeged és Vidéke, 1904. augusztus 5. – Hanusz István föld- és néprajzi eredetiségeket gyüjt össze most a „Kecskeméti Lapok“-ban. Itt mondja el a következő dolgot, amely két csongrádmegyei község: Szegvár és Mindszent ellenségeskedéséről szól. Az érdekes dolgot a következőkben adja elő a jeles tudós:

„Vigyázz, hogy a szentek közé ne juss“ régi szállóige Csongrádban; a megyei börtönre czéloz az, mely Szegvárott volt a megyeházán, hol régebben a törvényhatósági gyüléseket is tartották. Szegvár falu pedig Szentes és Mindszent között, tehát a szentek között van. Nem lehetett pedig kegyetlen börtön a szegvári, mikor az is megtörtént, hogy az alispán nevenapján pecsenyeforgatásra kirendelt rabok a vigságból késő éjjel találtak hazakerülni, hasztalan zörgettek a vármegyeház kapuján, sőt reájuk szólt a mérges kapuőr, hogy kendtek ugyan be nem jönnek, ha rabok is, csak menjenek vissza oda, ahonnan jöttek.

Mindszent és Kistelek között éppen oly szives a szomszédi viszony, mint Kecskemét és Nagykőrös, Szatmárnémeti és Nagykároly, Debreczen és Nagyvárad, Csepa és Csongrád között. Mondja is a mindszenti, hogy Kisteleken csak két becsületes ember van, a falu közepén álló kő Szent-János, meg a plébános; a többit személyválasztás nélkül deresre huzathatja a vármegye bátran, nem vét az osztóigazság ellen. Arra a kisteleki csak azt dörmögi vissza, hogy Mindszentnek a fele sem szent ám.

Micsoda község ez, kérdezte 1849-ben pár odavetődött huszár a legelső menyecskétől, akit a falu szélén meglátott. Mindszent, felelt az. Tyüh, aki mondta, szólt a káplár, hogy kap itt a szomjas ember szép asszonykézből jó italt? Ne busuljon huszár bácsi, felel a menyecske, majd csak kisegitjük valahogy. Rossz pedig a mindszenti bor, amig benne tart, sietnek leszedni a szőlőt Kisasszonykor (szept. 8.), hogy legyen ujbor bucsura, Mindenszentekre (nov. 1.). De el is kell akkor jóformán fogyasztani, mert a magasan járó talajviz miatt alig lehet bortartó pinczét építeni, ha csak ugy nem, mint az uraságét, amely félig a föld fölött van. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. augusztus 5-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.