Macskakoponya kilenc gyertya lángjában

Délmagyarország, 1936. június 24. – Két parasztasszony került kedden a szegedi járásbíróságon dr. Ráday László járásbíró elé kuruzslással vádolva. Az egyik asszony, Kónya Illésné Szatymazon, a másik, Németh Józsefné Majsán követte el a kuruzslást, egyforma módszer szerint. A tanyaiak sűrűn keresték fel a két asszonyt, akik szabályszerűen "megvizsgálták a pácienseket" és ha úgy látták, hogy a jelek is kedveznek a "gyógyításnak", akkor hozzáfogtak a "gyógykezeléshez". A jeleket kilenc gyertya lángjánál olvasták ki. A gyertyagyújtás után azt ügyelték, hogy a kis szellő merre fújja a lángot és ebből vontak le azután különböző következtetéseket a beteg egészségi állapotára és esetleges gyógyulására vonatkozólag. Egyik legkedveltebb "gyógymódjuk" az volt, hogy a betegnek azt tanácsolták: köpjön kilencszer a zsebkendőbe, ettől azután — vagy meggyógyul, vagy nem.

A honorárium mindenképen járt, vagy készpénzben, vagy pedig természetben. A betegséget macskakoponyának tulajdonították, amelyet a rontó ásott el a beteg küszöbe alatt és amint az illető átlépte a küszöböt, sorra megkapta a legveszedelmesebb betegségeket is. A macskakoponya rendszerint le volt láncolva és a leláncolt macskakoponyákat a varázsló asszonyok nagy hókusz-pókuszok közepette távolították el, természetesen jó pénzért... A keddi tárgyaláson az asszonyok elismerték bűnösségüket és azzal védekeztek, hogy kellett a pénz, azért szánták rá magukat a mesterségre, amelyhez különben úgy érezték, hogy értenek. Az egyik tanú elmondotta, hogy amikor felesége súlyos beteg lett, felkereste a javasasszonyt, aki meggyújtotta a kilenc gyertyát, majd sokáig elbámulta a lángját, aztán kijelentette, hogy nem vállalja a gyógyítást, mert a gyertya lángjából azt olvassa ki, hogy az asszonyt nem lehet megmenteni. Úgy is volt, másnap az asszony meghalt... A bíróság mind a két asszonyt bűnösnek mondotta ki és fejenkint 100 pengő pénzbüntetésre ítélte őket, amely összeg helyébe fogház lép, ha nem tudják lefizetni.

Ez a cikk eredetileg a Délmagyarország című lapban jelent meg 1933. június 24-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.