A csongrádiak úgy érzik, nincs elég Délmagyar-cikk a városukról

Több Csongrád városáról szóló cikket szeretnének látni a Délmagyarország hasábjain a helyiek, ezért aláírásgyűjtést indított Kiss István, akit Plútó becenéven ismernek a városban – vette észre a Magyar Narancs. Az 15 és fél ezres dél-alföldi településen ötvenéves futballmúltja miatt ismert sportmenedzser és vállalkozó három éve vezeti a Körös-toroki létesítményeket működtető szociális szövetkezetet. A megyei napilap korábban portrét közölt róla Aranyember-sorozatában, sportrovata pedig díjazta is mint a csongrádi sportesemények megbízható tudósítóját. Elmondása szerint ezért vállalta, hogy közvetít az újság és azok között az olvasók között, akik a gyászhíreken kívül más helyi témákról is olvasnának.

„A mai nap sikerült telefonon beszélnem a Délmagyarország napilap főszerkesztőjével” – írta Facebook-oldalán május 27-én. „Szerettem volna időpontot kérni az aláírásgyűjtő ívek leadására, de ő annyit mondott, hogy nem hajlandó átvenni személyesen, juttassam el valamilyen módon. Megkérdeztem, hogy miért nem tudunk találkozni, erre a válasza az volt, hogy nem kellett volna aláírásokat gyűjteni, lejáratni az újságot.” Kiss szerint nem rossz szándék vezette a kezdeményezést, hanem a csongrádi olvasók igényeinek jelzése. „Levelekre, telefonhívásokra nem válaszoltak, nem tűnt fel nekik, hogy több csongrádi olvasó lemondta az előfizetést. Tudomásom szerint az önkormányzat szerződést bontott a szerkesztőséggel. Talán az utolsó csepp a pohárban az lehetett, hogy a tavaly megrendezett, nagy sikerű Borfesztivál, valamint a Körös-Toroki Napok programjáról egy sort sem sikerült megjeleníteniük.” Beszámolója alapján Király Ernő főszerkesztő lekezelő módon beszélt vele, ami miatt csalódását fejezte ki. 

A vállalkozó június 1-jén már arról számolt be közösségi oldalán, hogy Szegedre utazott, és személyesen vitte el az aláírásgyűjtő íveket a Délmagyarország központi szerkesztőségébe. Mivel elmondása szerint a főszerkesztő korábban jelezte, hogy nem veszi át tőle személyesen az aláírásokat, a csomagot a portán hagyta.

„Szerettem volna pár fotót készíteni, de nem volt szabad. Úgy éreztem, mintha egy titkos katonai objektumban lettem volna, fura volt, hogy ahol a megye mindennapi életét megjelenítik, ilyen szigorú szabályok vannak. Azért, hogy a szerkesztő úrnak eszébe jusson, hogy mit szeretnénk, a szerkesztőség hátsó bejáratánál, ahol mindenki megközelíti munkahelyét, elhelyeztem a képen látható, figyelemfelhívó táblát. Így biztosan Csongráddal kezdődik a napja, ahogy beér a munkahelyére” – írta bejegyzésében.