A katolikus egyház bukta a legnagyobbat Csongrád-Csanádban, de a vármegye kétharmada nem választ már felekezetet magának

A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat katolikusnak vallók száma húsz év alatt a felére csökkent Magyarországon, írja a Választási Földrajz a Telexen. A közvélekedéssel ellentétben viszont nem Budapest és a nagyvárosok lettek vallástalanabbak, hanem éppen ellenkezőleg, a legkisebb lélekszámú településeken esett vissza a katolikusok aránya, és itt nőtt leginkább a válaszmegtagadási hajlandóság is. Csongrád-Csanád vármegyében például a lakosság kétharmada nem sorolta be magát egy felekezethez sem.

A cikk első elemzett állítása az volt, hogy többségbe kerültek a magukat vallási felekezetekhez nem besorolók a vallásosokkal szemben, a második pedig, hogy ennek oka, a magukat katolikusnak vallók arányában mért drámai zuhanás volt. A katolikus hívők részarányának csökkenése, mint írják nem újdonság, mivel a 2011-es népszámlálás adatai alapján az anyaországi népességen belüli részarányuk visszaesése (-15 százalékpont) nagyobb volt, mint 2011 és 2022 között (-10 százalékpont). Abban azonban a két évtized abból a szempontból eltér, hogy hol csökkent a katolikus hívek aránya. 2011-re még ott érte a legnagyobb veszteség az egyháza, ahol minél nagyobb volt a település lakossága.

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy 2012-ben voltak olyanok, akik már akkor is kongatták a vészharangot. A mentálhigiénés szakemberként is ismert pap, Pál Ferenc (Pálferi atya) például úgy nyilatkozott ekkor a Mandineren, hogy

„ma Magyarország nem keresztény ország, mivel a hitüket gyakorló, egyházias módon keresztények kisebbségben vannak.”

A felekezeti kérdésre történő válaszmegtagadás aránya is jelentősen megnőtt 2011-re, 1,2 millióval több magyar tagadta meg a választ, mint tíz évvel korábban, viszont ennek a jelenségnek ekkor még nem voltak markáns földrajzi jegyei, ellentétben 2022-vel.

A 2022-es népszámlálás legfontosabb változása 2011-hez a Választási Földrajz szerint az volt, hogy a nem válaszolás mértéke annál nagyobb mértékben ugrott meg, minél alacsonyabb volt az adott település lélekszáma. A legkisebb aprófalvakban 2011-ben még kevesebb mint 50 ezer ember tagadta meg a válaszadást, de ez a szám 2022-re több mint megduplázódott. Budapesten és a megyei jogú városokban is nőtt természetesen a válaszmegtagadás aránya a lakosságon belül, azonban jóval kisebb mértékben, mint a vidéki Magyarország kisebb településein.

A legsúlyosabb veszteségeket a római katolikus egyház volt kénytelen elkönyvelni 2022-re. Az elemzésből kiderül, hogy tizenegy esztendő leforgása alatt egy millióval kevesebben vallották magukat az egyházhoz tartozónak, de ami ezen belül is a kutatók szerint a legérdekesebb, hogy a 2001-2011 közötti időszak dinamikájával homlokegyenes ellentétes folyamat rajzolódik ki 2011-2022 között. Ugyanis az utóbbi 11 évben, lakosságarányosan nem Budapesten és nagyvárosainkban morzsolódott le a legtöbb, magát római katolikusnak valló, hanem a legkisebb lélekszámú vidéki kistelepülésen.

Erre a tendenciára Rosta Gergely vallásszociológus tudott némi magyarázatot adni a cikk szerint a Válasz Online tematikus podcast epizódjában. Rosta itt elmondta, hogy a hagyományos „népegyház” lemorzsolódását éli most meg a római katolikus anyaszentegyház. Ez azt jelenti, hogy azoknak az embereket veszíti el, akik átesnek a klasszikus egyházi rítusokon, felveszik a legtöbb szentséget és gyereket keresztelnek, egyházi esküvőt tartanak, szeretteiket felkent egyházi személy búcsúztatja, de kötődésük már sokkal lazább.

A Választási Földrajz idézi Máté-Tóth András valláskutatót is még, aki szerint amit most látunk, az a hagyma külső héjának leválása az egyházhoz jóval szorosabban kötődő rétegekről. Ennek első stációja a nagyvárosi réteg elvesztése volt 2011-ig, majd most, a lazábban kötődő vidéki hívek kihullása. Ez a jelenség 2001 és 2022 közötti változások területi képén is jól kitapintható. A katolikus egyházat jóval kisebb mértékű veszteség érte a Tiszántúlon, ami történelmileg a kálvinizmus magterülete, valamint Északkelet-Magyarországon, ahol a görög-katolikusok közösségek erősek.

Leegyszerűsítve a kérdést arra, hogy az adott településen élők hány százaléka vallotta magát 2022 őszén bármilyen felekezethez tartozónak, a vidéki Magyarország egy nagyon változatos arcát ismerhetjük meg a szerző szerint. Miközben az Alföld egyes vidékein szinte teljes megyéket fednek le azok a településhalmazok amelyek lakosságának kétharmada nem tudta magát vallási felekezethez sorolni, hazánk északkeleti szegletében megtaláljuk a magyar Biblia övezetet. Lényegében Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, de különösen annak szatmári fele mára az egyetlen olyan összefüggő vidéke hazánknak, ahol még többségben vannak azok, akik meg tudtak jelölni egy-egy vallási felekezetet a népszámlálás során.

Az elemzés fontosnak tartja azonban megjegyezni, hogy a népszámlálási adatokban rengeteg a bizonytalansági tényező, de az adatok nem sok jót vetítenek előre a római katolikus egyház számára. Azzal is kiegészítik megállapítását az író, hogy a KSH kifejezetten az egyházi kötődésre kérdezett rá a magyar állampolgároknál és az egyházhoz való kötődés és a vallásosság megélése egyrészt nem teljes mértékben behelyettesíthető fogalmak.