Minden évben látható téli időszakban a sarkantyús sármány a Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény nevű részterületén, mely Szentes és Szarvas között található. Idén a nemzeti park szerint a szokásosnál később érkeztek meg a madarak, csak december elején pillantották meg az első példányokat, írják oldalukon.
A sarkantyús sármány üde füzesekben, kopár hegyvidékeken, tundrai mocsarakban, lápokon fészkel. A telet a költőhelyétől délebbre tölti, hazánk szikes pusztáin rendszeresen előforduló téli vendég. A madár egy erőteljes testalkatú, közepes méretű sármányféle, hátsó ujjkarma hosszú és egyenes, erre utal az elnevezése is.
A hím nyáron sokkal díszesebb, mint télen. Nyáron a feje és a torka fekete, tarkója vörösesbarna, hasa fehér, a szem mögött induló sárgásfehér sáv a nyakoldalon keresztül a melloldalig húzódik. A tojó vörösesbarna tarkója, elmosódott melle, szürkésfehér foltja és világos csőre alapján ismerhető fel. Friss, őszi tollazatában hasonlít a nádi sármányra.
Fotó: Őze Péter / Körös-Maros Nemzeti Park
Csőre, és szürkésbarna, középső fejtetősávja világosabb, kontúrosabb, keskeny, világos szárnycsíkjai alapján elkülöníthető. A különböző nemű és korú madarak tollazata ősztől hasonló. Az öreg hímek időnként felismerhetők a tarkón megmaradt vörösesbarna színről és a mell sűrű, fekete foltozásáról. Hangja alapján jól meghatározható, mivel gyakran szólal meg.
Cserebökény közelében legtöbbször a szikes puszták bárányparéjos, sziki ürmös területein találkozhatunk sarkantyús sármányokkal. Szívesen fogyasztják a sziki üröm magját. Táplálékkeresés közben a 15–25 centiméteres fűben rejtőzködve, futva haladnak. Időnként egészen közel engedik magukhoz a madármegfigyelőket. Máskor a sárgásbarna, fehéres szürke tollruhájuk teljesen elrejti őket a szikes gyepen.