Hont András Átlátszón megjelent hosszú írásában arról értekezik, hogy vajon veszíthet-e Botka László, vagy újrázhat-e Márki-Zay Péter a jövő évi helyhatósági választáson. A szerző szerint nem a tram-train az egyetlen kapocs a két Csongrád megyei nagyváros között: a regionális–történelmi kapcsolatok mellett a legújabbkori politikatörténet is érdekes párhuzamokat tartogat.
Az írás megemlíti, a legutóbbi két országgyűlési választás előtt előbb Szeged, majd Hódmezővásárhely adott miniszterelnök-jelöltet az ellenzéknek, azzal a különbséggel, hogy Botka végül a megmérettetésig nem jutott el, de lehet, hogy ő járt jobban, mert Márki-Zay Péter „szinte bukott emberként került ki” a tavalyi küzdelemből. Ellenben Hont úgy véli, Botkát a tavalyi választás megerősítette, Budapest mellett Szeged maradt az egyetlen ellenzéki fellegvár és
„szabályos földrengés kéne, hogy kidőljön Botka alól a városvezetői szék”.
Azonban a csoda, illetve az sem elképzelhetetlen a szerző szerint, hogy a meggyengült Márki-Zay végül simán újrázik Hódmezővásárhelyen. Ennek egyik okaként említette a cikk, hogy egyik város sem sodródott válságba: Csongrád-Csanád az egy főre jutó GDP-t tekintve a megyék rangsorának első felében található, Szeged ezen belül a magyar élbolyt követi szorosan, míg Vásárhely hozza az átlagot.
Az írás egészen a századfordulóig visszanyúlva szól arról, hogy a két város már akkoriban is rebellis módon szavazott, Hódmezővásárhelyen pedig még munkászendülésre is sor került az 1890-es években. A rendszerváltást követően aztán az országos trendeket követték le Szegeden, amely egészen 2010-ig nem számított rebellisnek, hiszen mindig az aktuális kormánypárt színeiben indulhatott polgármester. Merőben más utat követett viszont Vásárhely.
2010-et követően előbb Szeged, majd Hódmezővásárhely került a figyelem középpontjába azzal, hogy valami nagyon más történt, mint az ország többi részén. Botka magányos sikere a baloldal egyik reménységévé tette őt, bár ekkor még kisebbségben voltak a városházán a kormánypárttal szemben. Az Almási István 2017-es halála után kiírt időközi választást pedig az a közepesen sem ismert Márki-Zay Péter nyerte, aki mögé felsorakozott a teljes ellenzék.
Ez utóbbi a magas részvételnek is volt köszönhető, mely kapcsán az Átlátszóhoz a szegedi baloldal környezetéből olyan információ jutott el, miszerint egy tavaszi felmérés azt mutatta, hogy
Szegeden is jelentősen visszaesett az ellenzéki pártok támogatottsága
a negyedik országos vereség után. Ám mint írják, Botkáéknak most sincs miért aggódniuk, a polgármester elfogadottsága jelentős, és híre-hamva sincs a kihívónak. A helyi Fidesz sokadik átalakításával ugyanis sikerült egy olyan személyt állítani a párt élére, aki korábban a Demokratikus Koalíció környékén tűnt föl, és állítólag a Momentum rendezvényeit is látogatta. Rádi Feríz ráadásul egyiptomi származásúként nemrég még arra panaszkodott, hogy a kormány migránsozása miatt megszólják az utcán.
Fotó: Bálint András / Szegeder
Ennél nagyobb problémái akadnak azonban Márki-Zay Péternek. A neki hátat fordítók azt hányják szemére, hogy a városban Fidesz 2.0-t hozott létre. Eddig már öt jegyzőt fogyasztottak el, és úgy vélik, a helyi média is a városháza szócsöveként funkcionál, bár a cikkben megjegyezték, ez utóbbi Szegeden is jelen van. Márki-Zay válaszul egyből „visszafideszesezte” az Átlátszónak a frakciójukat elhagyó két képviselőt, míg a helyi média pártatlanságát azzal bizonygatta, hogy amikor ő javasol valami ügyet, csak akkor teszik meg, ha kedvük van hozzá.
Az Átlátszó írása megjegyzi, Lázár János közigazgatási államtitkára, korábban a helyi polgármesteri hivatalban és a Csongrád megyei kormányhivatalnál is dolgozó
Juhász Tünde lehet Márki-Zay kihívója.
Esélyeit azonban rontja, hogy nem csupán Szegeden, de Hódmezővásárhelyen is listán az ellenzék ért el jobb eredményt másfél évvel ezelőtt. Lázárékat az segítheti, ha megosztják az ellenzéki szavazókat. Márki-Zay viszont nem hajlandó tárgyalni a pártokkal, mivel állítja, helyben nincsenek pártok.
Ebben sok igazsága van a polgármesternek az Átlátszó szerint, és Szegeden sem sokkal jobb a helyzet, mert mint írják, a Momentum gyökeret eresztett, tagjai és rendezvényei is vannak, de a DK-t „néhány idős gyurcsányista alkotja, és nem nagyon véteti magát észre”. Létező ellenzéki pártról, akár Hódmezővásárhelyen, akár Szegeden, a Mi Hazánkról beszélnek. Ezen túlmenően a „le kell menni vidékre” ellenzéki szlogennek egyéb jeleit nem tapasztalni még ezekben az ellenzék által vezetett városokban sem, jegyezték meg.