Bűzlik és néha árad a makói Nagyér-csatorna, az önkormányzat szerint a helyiek szemetelik tele

Régóta panaszkodnak a makóiak a Nagyérből áradó bűzre. Szeptemberben a katasztrófavédelem és a népegészségügy is megvizsgálta a helyszínt, de hiányosságot nem tártak fel. A vízügy városon kívül, az önkormányzat városon belül takarítja a csatornát több-kevesebb sikerrel, de valaki folyton teleszemeteli, a lakosok meg szagolják, mivel közvetlenül a házak között folyik.

Évek óta megoldatlan a Csongrád-Csanád vármegyei Makó problémája, a helyi sajtó is többször beszámolt arról, hogy a Nagyér-csatorna büdös, koszos, nem lehet tőle szellőztetni. A Szegedtől 30 kilométerre fekvő 22 ezres város lakói többször is jelezték a problémát az önkormányzatnak, de hiába tisztítják a csapadékelvezető csatornát, pár napon belül mindig visszaáll az eredeti állapot.

A Nagyér 1200 méter hosszan folyik a városon belül, válogatás nélkül hajigálják bele a hulladékot, ami lassítja a vizet és többletmunkát ad a víz tisztán tartásáért felelős szerveknek. Ez bőséges csapadék esetén a lakosoknak is kárt okozhat. A probléma egyáltalán nem új keletű, már 2017-ben felmerült, hogy drasztikus megoldással orvosolnák: a csatorna befedésével, ez ugyanakkor milliárdos tétel lenne, amire az önkormányzatnak nincsen pénze. A mederkotrások csak rontanak a helyzeten, mélyítik és szélesítik a csatornát. Egy helyi lakos márciusban azt mondta a Promenad24-nek, hogy 40 éve lakik ott, és az annak idején a kertjébe ültetett két fűzfa most már vízben áll, annyit szélesedett azóta a meder.

A Nagyér és környékének gondozása a városon belül az önkormányzat feladata. Farkas Éva Erzsébet, a település fideszes polgármestere Gáspár Sándor, az egyik érintett városrész önkormányzati képviselőjének szavait idézve azt írta megkeresésünkre, hogy

„az emberek fejében kellene rendet rakni”, mert „a fóliától kezdve az autóalkatrészig” minden van a Nagyérben, „ami nagyon csúnya látvány”.

Évente 6–7 millió forintot költenek a csatornára, karbantartására legutóbb augusztus 25. és 31. között került sor. Azóta a katasztrófavédelem és a népegészségügy is kiment a helyszínre, a vízminőségben nem találtak kivetnivalót.

„A csatorna és vize önmagában nem szennyezett, az valamilyen emberi tevékenység hatására jön létre. Sajnos nem elhanyagolható, sőt növekvő mértékű az emberi károkozás mértéke” – ezt már Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) vezetője válaszolta lapunknak. Városon kívül már az ő felelősségük a karbantartás, amit Kozák szerint „a rendelkezésre álló fenntartási források függvényében” meg is tesznek. Júliusban eltávolították a növényzetet a jobb parton, valamint kitisztították a medret is.

Első látásra tényleg viszonylag tisztának tűnik a csatorna, a víz lassan, alig észrevehetően folydogál, a közelében termálvízszagot érezni. Nem kellett sokat sétálnunk azonban ahhoz, hogy előbukkanjon a rengeteg szemét, köztük PET-palackok, sörösdobozok, háztartási hulladékok és törmelékek. A szemét lassítja is a vizet, ami a nagyobb esők idején áradásokhoz vezethet. Ugyanilyen hatása van annak is, ha esetleg szennyvíz kerül a csatornába, az abban lévő tápanyag miatt ugyanis elburjánzanak a növények, amik szintén a folyást lassíthatják.

A szemetelés azért különösen nagy probléma, mert a csatorna vize a Gacsibai-csatornán keresztül a Makói-főcsatornába jut, ahonnan a szivattyútelep a Maros folyóba emeli át, így végső soron élővízbe kerül a tartalma.

Hogy az emberek miért dobálják bele a szemetet, arra Farkas Éva Erzsébet sem tudott mit mondani. Állítása szerint a szemétszállítás minden háztartásban elérhető, a kommunális hulladékot heti, a szelektívet havi rendszerességgel viszik el, és a lakosság azt is tudja, hogy melyik szemetet hova gyűjtse. A megoldást többek között egy záportározó és a víz elvezetése jelentené. Így a víz ütemesen folyhatna, a csatorna nem állna és nem halmozódna fel benne az iszap, bár a szemetelés problémáját ez sem oldaná meg, csak az áradásét.

A szeptemberi vízminőségi vizsgálatok eredményével kapcsolatban kerestük a Csongrád-Csanád Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságot és a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal Népegészségügyi Osztályát is, eredménytelenül. Az érintett körzetek képviselőit, Gáspár Sándort és Czirbus Gábort is kerestük, de cikkünk megjelenéséig ők sem válaszoltak kérdéseinkre.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.