Leszálltak a vendégmunkások a reptéren, de Hódmezővásárhely helyett inkább leléptek Németországba

A Hódmezővásárhelyen működő Villeroy & Boch porcelángyár ügyvezetője, Hideg Gábor mesélt a Telexnek arról, hogy bár hiába dolgozik jelenleg náluk 750 ember, kihívást jelent a munkaerőmegtartás a cég számára. Az utóbbi években az energiaválság próbára tette a céget, mert az összköltségen belül 12–16 százalékot kitevő energiakiadásuk majdnem a kétszeresére nőtt. A legnehezebb időszakban hét-tízszeres volt a gáznál az áremelés.

A magas infláció hatására egyre csak növelniük kellene a béreket, amit a német anyacég kicsit furcsállva néz több száz kilométeres távolságból. A gyár most ősszel évi tízszázalékos béremelésnél és plusz 6 százalékos bérkiegészítésnél tart, de úgy számolnak, hogy még ezzel sem tudják majd ellentételezni az inflációt, ezáltal pedig megtartani a munkaerőt.

A vásárhelyi gyár vezetői szerint nehéz új dolgozókat találni és a távozókat pótolni. Ezzel kapcsolatban Hideg elmesélt egy történetet is: három évvel ezelőtt szerettek volna elkezdeni külföldi munkaerőt alkalmazni, de rögtön az első alkalommal kudarc lett az ötletből. Vietnámi vendégmunkásokat toboroztak, összesen harminc embert, de

„amikor megjöttek a repülővel, egy busszal felmentünk értük Budapestre. Kijöttek a reptérről, és a harmincból huszonnyolcan azonnal egy másik buszra szálltak fel,

ami egyenesen Németországba vitte őket, ahol már nagy létszámú vietnámi közösség él. Nem is találkoztunk velük. Mivel a magyar munkába álláshoz már megkapták a schengeni vízumot, szabadon utazhattak, így nem tehettünk semmit”.

Azóta vietnámiakat nem, de indonéz munkásokat szép számmal vesznek fel az üzembe, közöttük nincsen lemorzsolódás Hideg szerint, a gyár mostnai létszámának 12%-a indonéziai. Ők minden tekintetben teljes ellátást kapnak: minden fontos tudnivaló ki van írva az ő nyelvükön, a tájékoztatókat is fordítással tartják meg nekik, a szállásukon van külön imaszobájuk, és a gyárban is kialakítottak nekik egy saját imaszobát.

Amikor a magyar munkások rövid szünetet tartanak a műszak közben, esznek, dohányoznak vagy kávéznak, az indonéziai dolgozók bevonulnak az imaszobába, és ott nyugodtan gyakorolják vallási szokásaikat. Hideg szerint ebből nem keletkezik semmiféle feszültség sem a cégen belül, sem a városban.