„A kiválasztott regionális vonalakon a közlekedés újraszervezését követően monitorozni fogjuk a forgalmi adatokat és a valós utasigényeket, a tanulságokat pedig a közszolgáltatást megrendelő minisztériummal együtt vonjunk le. Hogy a módváltás hol lesz átmeneti, hol pedig tartós, azt az év végét követően, december–januárban e tanulságok alapján határozzuk meg” – mondta Pafféri Zoltán, a MÁV–Volán-csoport vezérigazgatója a Magyar Nemzetnek.
Pafféri szerint nem csak „szómágia”, hogy közlekedésimód-váltásról és nem mellékvonal-bezárásról beszélnek, de azt ő sem tudja, a tíz hétfőtől bezárt vonalon melyeken indulhat újra a közeljövőben a vasúti közlekedés. Bár a jól kihasznált, Újszegedről induló 121-es számű vonalon azért csökkent le az utasigény, mert 2012-től napi nyolc helyett már csak napi kettő pár vonat közlekedett, Pafféri szerint a bezárt mellékvonalakon az utasok száma akkor növelhető, „ha jobbá, kiszámíthatóbbá tesszük a szolgáltatást”. Mint mondta,
„ha ezt valahol vonattal már nem lehet elérni, akkor elérjük autóbusszal”,
ezen a tíz regionális vonalon most éppen ehhez fogtak hozzá.
Azzal kapcsolatban, hogy miért kellett ennyire drasztikusan gyors döntést hozni, Pafféri azt mondta a lapnak, hogy járműből és személyzetből kevés állt rendelkezésre, ráadásul az állam többletszolgáltatást rendelt meg tavaly ősztől, és így valahonnan el kellett vonni az erőforrásokat. „Ez természetesen valós igényeket szolgál ki, de finanszírozási oldalról, illetve a jármű- és a személyi kapacitás szempontjából nem volt rá felkészülve a rendszer.”
Idén tehát szerinte a folyamatosan fogyó járműállománnyal kellett volna több szolgáltatást nyújtaniuk, ami csak úgy volna lehetséges, ha közben ütemesen haladnak előre a járműbeszerzési stratégiájuk megvalósításával, vagy legalább nem szűkül érdemben a karbantartási képességük.
Ennek egyik okaként az orosz–ukrán háborút nevezte meg a vezérigazgató, elismerve, hogy ez fásultan hangozhat, ugyanakkor a konfliktus óta egyes alapanyagok hadianyagnak számítanak a származási helyükön, vagy szankciós listára kerültek, így a beszerzésük jóval hosszadalmasabbá, bonyolultabbá és drágábbá vált, mint korábban. „Azt a lépést, hogy átmenetileg munkatársakat és járműveket vezényeljünk át mellékvonalakról máshová, elsősorban ez indokolta.”