Este hat előtt nem sokkal néhány száz fős tömeg gyűlt össze a makói Széchenyi téren, hogy egy iskolai fúvószenekar játéka után fáklyával a kézben meghallgassák az ünnepi beszédeket. Először Farkas Éva Erzsébet, Makó polgármestere szólalt fel, aki kiemelte a „nemzet prófétáinak” történelmi érdemeit, és a márciusi ifjak 12 pontjának kulcsszavait idézte: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
Őt Lázár János követte, aki szerint „a világ sokat ment elébb a magyarok által”, utalt ezzel arra, hogy meglátása szerint a magyar forradalmak történelmi távlatban mégis sikeresek voltak. Méltatta az 1867-es kiegyezést és az azt követő polgári átalakulást, majd az általa vezetett építési és közlekedési minisztériumot a „Haza és haladás” minisztériumának, Széchenyi István és Baross Gábor utódjának nevezte.
Fotó: Bálint András / Szegeder
Hangsúlyozta a béke fontosságát az orosz–ukrán háború kapcsán, majd gyengének nevezte Európát, ami szerinte „erejét nem a tagországokból meríti, hanem pont a tagországok ellen működik”. Ezt követően bírálta a szankciós politikát is, amely „csak hizlalja az orosz gazdaságot”. Polgárháborúként említette az 1956-os forradalmat, mivelhogy ott is harcoltak magyarok mindkét oldalon, jelentős számban. „A háború istentelenség, mert embertelenség” – szögezte le egy fokkal erőteljesebb hangon, majd ismét történelmi példákkal támasztotta alá gondolatait.
A magyar kormány stabilan kitart a békepárti politika mellett Lázár szerint, aki beszélt a háború okozta infláció hosszú távú veszélyeiről, példaképpen felhozva az első világháború után elértéktelenedett koronát, és a második világháború nyomán összeomlott pengőt. „A cél: béke, fejlődés, gyarapodás” – zárta beszédét, a mondat végén szinte a hangja is elcsuklott.
Fotó: Bálint András / Szegeder
A miniszter beszéde után az ünneplők a városi székelykapuhoz vonultak, a nagyjából 500 méteres útszakasz egészét nemzeti színű szalaggal átkötött fáklyák világították be, a menet élén a fúvószenekar vezette a sokaságot. A székelykapuhoz érve eloltották a fáklyákat, a városi kórus elénekelte a Szózatot, majd Sasvári Sándor színművész szavalatával zárult az ünnepség.