„Aki 2–3 évet a határon eltölt, az vagy részt vesz ebben, vagy kiveti magából a közeg” – korrupcióval vádolt pénzügyőrök ügyét tárgyalják Szegeden

Tovább folytatódik annak a 49 volt pénzügyőrnek a pere Szegeden, akiket hivatali vesztegetés elfogadásával és más bűncselekményekkel vádolnak. A vádirat szerint a pénzügyőrök több mint 4356 esetben fogadtak el kenőpénzt, volt olyan, aki egy nap alatt 66 alkalommal korrumpálódott. Az ügyben korábban kilenc személyt már elítélt a bíróság, több beosztott és egy őrnagy esetében született elsőfokú döntés, ami nem lett jogerős. Kedden tanúmeghallgatással folytatódott az ügy, ami más résztvevőkkel csütörtökön is napirenden volt, utóbbit azonban elnapolták.

A vádirat szerint a Röszke Autópálya Határátkelőhelyen szolgálatot ellátó pénzügyőrök 2017 októbere és 2018 májusa között, hivatali működésükkel összefüggésben a külföldi utasoktól, sofőröktől rendszeresen fogadtak el pénzt, ami alkalmanként öt és száz euró között változott, magyar fizetőeszköz esetében húszezer forintig terjedt.

A pénzügyőrök tevékenységüket összehangolták, a korrupciós pénzt egymással megállapodva gyűjtötték össze és rejtették el, abból általában havonta kétszer részesedtek úgy, hogy a szétosztást többnyire az osztályvezető vagy annak helyettese végezte. A legtöbb elkövetési magatartást megvalósító vádlott terhére 684 rendbeli vesztegetés róható.

A bíróság kilenc fő esetében már februárban hozott ítéletet, ami az ügyészi fellebbezés miatt végül nem lett jogerős. Most a héten folytatódott tovább az ügy több tanú meghallgatásával a Szegedi Törvényszéken. A bíróság az előzőleg vádlottként már elsőfokon elítélt egyik osztályvezető tanúként történő meghallgatásával kezdte a napot.

Ő kérdésre elmondta, hogy tapasztalása nem, csak sejtése volt olyanról, hogy az övé mellett más vámosztályokban is folyik a korrupciós pénzek elfogadása. Több kérdésre is megtagadta a válaszadást, de azt elmondta, hogy a hozzá tartozó csoportban semmilyen hátrány nem érte azokat, akik nem vettek részt az illegális tevékenységben, illetve a korrupcióban való részvétel elvárás sem volt a többiek felől. A résztvevőkről nyilvántartást nem vezettek.

Úgy érezték, az osztást végzők meglopják őket

Mivel a tanú több kérdés esetében is élt a válaszadás megtagadásának jogával, a bíró a korábbi vallomását idézte. Ebben megerősítette, hogy az ő osztályában nem volt kötelező a pénzt gyűjteni, illetve értekezletek során sem hangzott el, hogy ki mennyi pénzt fogadott el. Rövidesen kialakult, hogyan tartsák maguknál a pénzt, azt napközben nem számolták, a pénzátvétel nem volt helyhez kötött, bármelyik szolgálati helyen megtörténhetett.

Egy átlagos szolgálat végéig 1000–1700 euró gyűlt össze készpénzben, melyből egyforma arányban részesültek. Más vámosztályon ez nem volt így, a tanúvallomások szerint előfordult, ahol zúgolódni kezdett az állomány, mert úgy érezték, hogy kevesebbet kapnak vissza, hogy

az osztást végzők meglopják őket.

A tanúhoz tartozó osztályon az állomány korrupt tagjainak járó pénzeket az elosztás során felrolnizták, majd a kolléga vezetéknevének mássalhangzóival jelölték meg. A vallomás szerint a pénzosztás egyik kedvelt helyszíne az újszegedi Áfonya Cukrászda volt, a korrupcióban résztvevő pénzügyőröknek havonta átlagosan 300 ezer forint volt a része.

Ha gyanúsat észleltek, pár napra leálltak

A következő tanú esetében is többnyire csak a nyomozás során tett nyilatkozataira, vallomására támaszkodhatott a bíróság. „Aki 2–3 évet a határon eltölt, az vagy részt vesz ebben, vagy kiveti magából a közeg” – idézte a bíró a korábban szintén vádlottként szereplő férfi szavait. A most tanúként berendelt volt pénzügyőr vallomása szerint többek között szemeteskukákban, a mosdó csaptelepe és a vécé mögött gyűjtötték a pénzt, amit három óránként járt körbe valaki, szedte össze és vitte a rejtekhelyre, de volt, hogy az osztályvezető irodájában gyűjtötték össze.

Az ő vámosztályának szokása szerint 1–2 héten belül adták át a pénzt, ami 2–300 euró volt szolgálatonként. Ha gyanút észleltek, pár napra abbahagyták a tevékenységet, elmondása szerint ezt mindig az osztályvezető határozta meg, ilyenkor 1–2 napig nem gyűjtöttek pénzt.

Ha másik csoportban teljesítettek szolgálatot, onnan is megkapták a részüket.

Az elhangzottak után az ügyész megjegyezte, hogy a tanút a vallomása felvételekor poligráfos vizsgálatnak is alávetették, melynek eredménye azt mutatta, hogy nem adott megtévesztő válaszokat.

Mivel a vallomásban elhangzott, hogy a tanú vámosztályában ellehetetlenítették azokat, akik nem vettek részt a korrupciós pénzek elfogadásában, az egyik vádlott megkérdezte a tanút, hogy ez milyen módon történt. A tanú elmondása szerint az ilyen pénzügyőröknek elvették a kedvét a munkától, úgy szervezték meg a szolgálatát, hogy rosszul jöjjön ki, többször kerültek a kishatárra, hogy ne rontsák a levegőt, vagy irodai szolgálatra rakták őket.

Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy az ember beletanuljon

A nap utolsó tanúja szintén több kérdésre is megtagadta a választ, így arról, hogy az ő vámosztályában hogyan zajlott a korrupciós pénzek elfogadása, szintén csak a bíró által felolvasott, korábbi vallomásából derült fény. A tanú szerint a tevékenységgel kapcsolatban nem volt megbeszélés, mert az magától is működött alapból. „Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy az ember beletanuljon, látva, hogy a társai is tesznek el pénzt” – idézte a bíró a vallomást. Hogy ez törvénytelen, arról nem volt szó köztük.

„A külföldiek nyújtották a pénzt, láttam rajtuk, hogy ez természetes.”

Az áfa-visszaigénylők az áfa 1%-át adták át, ez volt a „tarifa”, egy szolgálatban nagyjából 50–120 euró folyt be fejenként, ami havi átlag 1000–1200 euró jövedelemkiegészítést jelentett. A tanú nyilatkozatai alapján mindig egyedül vitték neki a pénzt, de volt, hogy ő volt a futár. Az osztályvezetők nem tartottak ellenőrzéseket, nem volt átvizsgálás vagy korrupciós vizsgálat.

Egy szolgálat alatt nagyjából 100–150 utashoz volt szerencséjük a pénzügyőröknek, akiknek az egyharmada élt a lehetőséggel. A tanú elmondta, hogy kezdetben visszautasította a pénzeket, de ez a balkáni nyelvek ismerete nélkül nem mindig ment, hiszen folyamatosan kínálták. A tanú később 3–400 euróra módosította a havonta befolyó korrupciós pénzek fejenkénti átlagos összegét. A tanúvallomások meghallgatása után a tárgyalás folytatását elnapolták.

Az 500 embert megmozgató akció

Még 2018 májusában történt, hogy vesztegetés miatt nyomozni kezdett az ügyészség 32 röszkei pénzügyőr ellen. A Központi Nyomozó Főügyészség hivatalos személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt először 26 személyt vett őrizetbe, majd 13 gyanúsított előzetes letartóztatását el is rendelték. 

Az 500 embert megmozgató akcióban a Terrorelhárítási Központ és több megyei rendőr-főkapitányság munkatársai számos helyszínen tartottak házkutatást, jelentős összegű készpénz került lefoglalásra. Novemberre újabb 15 gyanúsítottal bővült a kép, a Készenléti Rendőrség és a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársainak bevonásával történő újabb, több helyszínen végrehajtott kutatás során. 

A vádemelés 2021 júniusában történt meg, ekkorra már 49 pénzügyőr volt a hatóságok látókörében, a Szegedi Regionális Nyomozó Ügyészség vezető beosztású hivatalos személy által, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmények miatt nyújtott be vádiratot a Szegedi Törvényszékre. A pénzügyőrök szolgálati jogviszonya ezt követően, egy kivétellel megszűnt, valamennyi vádlott szabadlábon védekezett.

Kilenc vádlott vallott

Idén februárban kilenc röszkei pénzügyőr, köztük egy őrnagy esetében született elsőfokú ítélet Szegeden. A korábban osztályvezetőként dolgozó, őrnagyi rendfokozatú elsőrendű vádlottat vezető beosztású hivatalos személyként, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében mondták ki bűnösnek.

A korábbi őrnagyot öt év börtönbüntetéssel sújtotta a törvényszék, társaira egy év öt hónap és két év négy hónap közötti börtönbüntetést szabtak ki hivatalos személyként, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt. Négy vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtását három, illetve négy évre felfüggesztették, emellett a vádlottakra több százezer forint pénzbüntetést is kiszabtak és vagyonelkobzást is elrendeltek. Az előkészítő ülésen a vádlottak lemondtak a tárgyalásról és beismerő vallomást tettek.

Nem a kegyetlenség, hanem a büntetés a fontos

A bíró elmondása szerint a vádlottak az utasok áfa-visszaigénylését intézték a kilépőoldalon, a belépőoldalon pedig a teherforgalmat ellenőrizték. Az ellenőrzések után kapták meg az utasoktól a pénzt, amelyet a lebukás elkerülése érdekében a vádlottak valamelyike rendszeresen összegyűjtött, majd a szolgálat végeztéig elrejtett. A dolog szervezetten ment, a megszerzett összeget a vádlottak rendszeres időközönként elosztották egymás között.

A bíró az ítélethozatalkor megjegyezte, hogy itt nem a büntetés kegyetlensége bír igazi elrettentő erővel, hanem az, hogy a büntetés nem maradhat el, és ezért szabott ki az ügyészi indítványhoz képest enyhébb büntetést. Enyhítő körülménynek vették például, hogy a bűnösségüket beismerő, a következményeket vállaló vádlottak mindegyike rendezett körülmények között élt és a társadalomba történő visszailleszkedésük sikeresnek látszott. Ezt követően az ügyészség valamennyi vádlott esetében súlyosbításért fellebbezett, így az ítélet nem lett jogerős.