Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Lázár János beszédével, koszorúzással és fáklyás felvonulással emlékeztek az 56-os hősökre Makón. Az eseményen Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök is mondott egy imát, majd tűzfolyókét hömpölyögve át a városon egy rockopera bemutatójával zárult a nap. Mi is megnéztünk.
„Nem haltatok meg hiába!” – ezzel a mottóval emlékezett az idei évben az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire a makói önkormányzat. A Csanád vezér téri kopjafáknál már 17 óra előtt gyülekezni kezdett a nép, majd megjelent Lázár János, aki kézfogásról kézfogásra vándorolva jutott el végül Farkas Éva Erzsébet, Makó polgármestere és a püspök mellé, stábjának tagjai mint a muslicák, lengték körül.
Az ünnepi felszólalások előtt a Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekarának aláfestésével ment le a Himnusz, majd a polgármester mikrózta meg ünnepi beszédét, ezt követően Lázár János állt a pulpitusra.
Lázár odalépett hozzá és megkérte, hogy vezesse ő a menetet. Így indult a fáklyás felvonulás: elől a felvezető rendőrautó, majd a rolleres srác, a városi és térségi előkelőségek, utánuk családok, a város polgárai. Idővel lassan a városra telepedett a sötétség, és már csak az apró lángok úsztak az utcákon.
A tűzfolyóból időnként ki-kikandikált egy-két boldog arc. Mind emberi, akiket a közös emlékezet gyúrt egybe, az ünnep tart össze, és az ismétlődő átélés, a szertartás tart életben. Van valami meghitt abban, hogy a rítus a mai napig az ember elengedhetetlen szükséglete, hogy mítosszá nemesedett történelmét közösségben, elmélyülve élje újra, képezve ezzel identitást, mégha azt a politika az önös érdekeinek igazolására is használja.
„Ez jó volt, mert rövid volt” – nyugtázta egy idős néni Lázár beszédét, én meg arra gondoltam, hogy ilyen keretezés után nehéz lesz az ünnepet, a megemlékezést teljes mélységében átélni.
Ezt követően Kiss-Rigó László megyés püspök tartott egy rövid beszédet, amelyben arról szólt, hogy 56-ra emlékezni kell, hogy hasonló tragédiák ne történjenek meg újra, de ünnepre is van okunk, hiszen a hősök győztesek. „Helyre állt-e a világ rendje?” Kiss-Rigó szerint nem tökéletesen, de
a végső igazságot majd a történelem és az élet végén kapjuk.
A Miatyánk után mécseseket és virágokat helyeztek el a kopjafáknál, majd kiosztották a fáklyákat is, és a tér melletti zebránál lassan alakulni kezdett a tömeg. Az enyhén borús szürkeség alja apránként égni kezdett, ahogy a fáklyák lángra kaptak, és üzemi hőmérsékletre hevültek a megemlékezők. Elől a városi és megyei előkelőségek, megelőzve őket egy rolleres kissrác rögtönzött magának pár lépésnyi előnyt.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A felvonulás a Hagymaházig menetelt, ahol a megemlékezés zárásaként bemutatták az Őrizd a lángot! című, Tóth Ilonáról, 1956-os elítélt életéről szóló rockoperát. Tóth személye az 1956 utáni megtorlások egyik szimbolikus alakja. A vád szerint a medika és társai 1956. november 18-án orvosi eszközökkel megölte Kollár István rakodómunkást, mert az ÁVH tagjának vélték. Az üggyel foglalkozó történészek és kutatók egy része később azon a véleményen volt, hogy Tóth Ilonát koncepciós perben ítélték el, mert valójában nem követett el gyilkosságot.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
„Ma főhajtással élünk azok előtt az 56-os hősök előtt, akik itt, Makó városában is 1956 őszén megmutatták, milyen a szabadság, milyen a hazafiasság” – kezdte Lázár. Az országgyűlési képviselő feltette a kérdést, hogy mi lett volna, ha 1956 őszén a forradalom nem csupán néhány napig vagy egy hétig győzedelmeskedik, ha nem árulják el a forradalmat. „A válasz erre a kérdésre, és talán ez ma mindenki számára világos és egyértelmű, egy ország neve: Ausztria.”
Kitért arra is, hogy 56 kapcsán az egyik legfontosabb dolog, amit hangsúlyozni kell, hogy pártállástól függetlenül, minden magyar embernek kötelessége elutasítani mindenféle megszállást, a közelünkben és a távolunkban egyaránt.
„Nekünk, magyaroknak a legfontosabb ennek az országnak a függetlensége, ennek az országnak az önállósága, az önrendelkezés joga”
– tette hozzá, majd beszédét azzal zárta, hogy 2022-ben nincs különbség Kádár János árulása és az amerikai dollárok milliárdjaiból működő ellenzéki hazaárulás között.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder