Lázár: Mindkét szélsőség hívei tévednek, a jövőnk középen van

Ünnepi beszédet adott Lázár János térségi országgyűlési képviselő Makón augusztus 20-án. Az elhangzott beszédet a Promenad24 nevű vásárhelyi lap közölte, és teszünk így mi is, változtatás nélkül.

„Az ellentmondások, a feszültségek és a veszélyek kora ez. Forróság van, és mi fázunk a jövőtől. Aszályos nyár, mégse tudunk másra gondolni mint, hogy az életünk talán legzordabb, legkeményebb tele vár ránk. Biztonsági kockázatokkal és energiaellátási nehézségekkel, háborús inflációval és járványhullámokkal, mindenekelőtt pedig háborús válsággal terhes, rideg napok.

Nem ünneprontás, inkább Szent István felé tett főhajtás fölidézni mindezt éppen most, az államalapítás és az államalapító ünnepén. Hiszen most mutatja meg igazán a történelem, milyen fontos az önálló államiság. Bajban válik csak láthatóvá, miért olyan kivételes Szent Istvánműve, amely az egyensúlyra épül. Arra a finom egyensúlyra, amelynek megtartása és elérése mindig gyarapodást és amelynek fölborulása mindig csak bajt hozott erre a nemzetre. A Nyugat, a keresztény talapzaton álló Európa és az önrendelkező magyar állam közti egyensúlyról beszélek. Európaiság és magyarság, szövetségben létezés ésa saját utat járás egyensúlyáról.

Nekünk, magyaroknak 1000 éve minden korban meg kellett küzdenünk ezért az egyensúlyért, mert hol jobbról, hol balról, hol Nyugatról, hol Keletről fenyegette veszély. 1989-90, a rendszerváltozás a magyar történelem kivételes pillanata volt. Akkor hosszú idő után újra visszaszereztük a lehetőségét az egyensúly helyreállításának. A lehetőséggel azonban nem tudtunkélni. És ez a rendszerváltást követő évtizedekben egyre több magyar számára vált világossá.

Magyarország addigi balliberális vezetői ugyanis külső kényszer nélkül, a saját hibájukból borították föl újra az egyensúlyt. Nem a magyar érdekeket képviselték Brüsszelben, Berlinben, Washingtonban vagy másutt, ahol a jövőnket meghatározó fontos döntések születtek, nem a nemzeti érdeket képviselték a nagy, multinacionális pénzügyi hatalmak ellenében, hanem fordítva. Idegen pénzügyi érdekeket szolgáltak a magyar vállalkozások és a magyar emberek ellenében a saját hazájukban is. Ennek az egyensúlytalanságnak a magyarok 2010-ben véget vetettek.

Ezt jelezte az a politikai földindulás, az első kétharmad, amely bő egy évtizede új korszakhoz vezetett. Új alaptörvényhez, új külpolitikához és általában a nemzeti szuverenitás újraértelmezéséhez. Egy kurucosabb, bátrabb, az érdekeiért akár konfliktusok árán is kiálló Magyarország megszületéséhez. Ez a magatartás a rákövetkező években hihetetlen eredményeket hozott a gazdaság, a családpolitika vagy épp az országépítés terén is. Magyarország bő egy évtizeden keresztülvalóban jobban teljesített.

A nemrég visszanyert egyensúlyunkat, a közelmúlt eredményeit azonban most újra veszély fenyegeti. És mint a történelemben nem először, megint több irányból: Nyugatról és Keletről, kintről és sajnos belülről is… Vannak ugyanis olyanok közöttünk, akik a háborús válság közepén föladnák az önellátáshoz való jogunkat. Akik lemondanának az egyedi megoldások keresésének a jogáról, és eszköztelen, sodródó tartománnyá tennék a hazánkat. De vannak olyanok is, akik hátat fordítanának a Nyugatnak, még rosszabb esetben az EU-n kívül képzelnék el Magyarország jövőjét. Bizony vannak, akik már HUX-itról, Magyarországnak az európai közösségből való kiválásáról zagyválnak…

Mindkét szélsőség hívei tévednek. A jövőnk középen van. Az egyensúly és a nemzeti cselekvőképesség megőrzésében. A Szent István-i örökség megtartásában. Az elmúlt 1000 esztendőben bőven volt alkalmunk megtanulni, hogy bajban leginkább két kapaszkodója van a magyarságnak. A kereszténység és a nemzet: az európai értékrend és a nemzeti önállóság, vagyis az a képességünk, hogy ha más nem segít, mi képesek vagyunk megsegíteni önmagunkat. Hogy mivel? Hol nemzeti önellátással, hol a nemzeti érdekbátor érvényesítésével, hol pedig a széthúzás helyett összefogással, a közös küzdelmekhez való egyéni hozzájárulással. E képességünk megőrzéséért minden korban tennikell. Békeidőben és háborúban is. Háború idején vagyegy háború árnyékában pedig különösen.

Az olyan nagy kataklizmák, az olyan sorsfordulók ugyanis, mint a szomszédunkban zajló háború, mindig új rendet szülnek, mindig új játékszabályokat hoznak Európában és bizonyos értelemben az egész világon. Erre az új világra kell most felkészülnünk nekünk, magyaroknak is. Mert az igaz, hogy a háborús bajoknak csak a béke lehet az ellenszere, de a világ egymásba érő válságait látva, a COVID, az energiakrízis, az elhibázott uniós szankcióspolitika vagy a klímaválság összeadódó nehézségeit tapasztalva, tisztában kell lennünk azzal is, hogy a régi világ már nem tér vissza. Más lesz az energiahelyzet, más lesz az európai gazdaság és benne a mezőgazdaság működése. Hogy úgy mondjam, mások lesznek a nyaraink és mások lesznek a teleink is, mint azelőtt.

Új világ jön. És aki az új világ építését előbb kezdi el, az előbb is fogja belakni, az előbb is fogja otthon érezni magát benne. Nekünk, magyaroknak ezért az építésre kell most összpontosítanunk az erőnket. Szent István idejében templomok és várak építésére volt szükség. Most védművek és egy új gazdaság építésére van szükség. Védművek építésére, de nemcsak kézzel foghatókra, mint egy határkerítés, hanem a szó átvitt értelmében vett sáncok és végvárak felhúzására is, amelyek védik a rezsicsökkentést, védik a családoknak járó támogatásokat, védik a munkahelyet teremtő adórendszert vagy épp a nemzeti valutánkat. És építeni kell az új gazdaságot. Olyan beruházásokra kell összpontosítanunk az erőnket, amelyek az energiaválság és a klímaváltozás tanulságaira egyaránt tekintettel vannak. Most atomerőművet, akkumulátorgyárat és energiatakarékos házakat, intézményeket kell építeni.  Most öntözőrendszereket, csatornákat, víztározókat és a nemzeti önellátáshoz szükséges agrárinfrastruktúrát kell építeni. Most az olcsóbb és hatékonyabb szállítást lehetővé tévő utakat, vasútat vagy épp vasútvillamost kell építeni. Most okosabban, átgondoltabban kell építeni, mint az elmúlt 30 évben bármikor.

Az építés fegyelmezettséget, együttműködést igénylő munka. Aki dolgozott már kalákában, tudja, miről beszélek. Építéskor nem a viták ideje van, hanem az összefogásé. Most a korábbinál is nagyobb oka, de értelme is van annak, hogy mi, az a történelmi többség, amely az elmúlt 12 évben Magyarország új politikáját támogatta, egyben maradjon és határozottan kiálljon a kormány válságkezelése mellett.

Az angol ugyanis azt mondja, hogy minden válság egyúttal lehetőség is. Márpedig, ha van erő Magyarországon, amely bizonyította már, hogy a válságból is képes lehetőséget teremteni, hogy a kihívások közepette nemcsak hatékonyan védekezni tud, de építeni is, az a nemzeti, polgári oldal, az az Orbán Viktor vezette politikai közösség.

Most van hát itt az idő a hazafiságra: az egymás melletti kiállásra és az egyéni hozzájárulásra. Arra, hogy – a híres mondással – most ne csak azt kérdezzük, mit tehet értünk a hazánk, hanem azt is, hogy mit tehetünk a hazáért mi. Együtt, de külön-külön, háztartásonként, családonként és egyénként is. Szent István a magyar történelem legnagyobb államférfia. Államalapító királyunk műve, a magyar történelem legértékesebb hagyománya. Azt példázza, hogy a régi és az új világ találkozásánál hogyan lehet sikeresnek lenni nemzetként és államként, hogyan lehet egyensúlyba hozni az értékeinket és az érdekeinket. Folytassuk tehát ebben a szellemben az országépítő munkát, hogy a válságokból, mint már oly sokszor, ne meggyengülve, hanem megerősödve kerüljünk ki.

Isten áldja Magyarországot!”