Nagyon leegyszerűsítve a dolgot: ha még kevesebbért dolgozol, akkor működni fog a Continental

A 444.hu készített egy összefoglaló riportot a Continental makói gyárának botrányairól és annak okairól, hátteréről. A szálak egészen a 2008-as pénzügyi válságig, illetve az ezt követően a kormányra került Fidesz által kijelölt új irányig vezetnek vissza, ami szerint az országot gyakorlatilag újra kell iparosítani. Ehhez viszont vonzóvá kellett tenni a cégek számára, ami a munkások jogainak csorbításával járt.

Makón van egy gyára a Continental-csoportnak, amely mostanában a botrányokkal került be a hírekbe. Mi is folyamatosan követtük az eseményeket, számtalan cikket írtunk. A legutóbbi ilyenek épp arról szólnak, hogy a gyár végül visszafizette a munkahelyek megtartására felvett állami támogatást, ugyanakkor mégsem rúgnak ki több embert, egyelőre. A már kirúgottaknak a makói önkormányzat Lázár János országgyűlési képviselővel karöltve nyújtott segítő kezet, amint százezer forintot adnak nekik egyszeri juttatásként.

A makói gyár azonban, többek között az ügy természetének és az országos jelentőségű politikai szereplőknek köszönhetően országosan is ismert lett, a történetet az országos sajtó is felkarolta. Egyrészt folyt a kampány a multikkal szemben is, a kisemberek kizsákmányolásával kapcsolatban, legyen az bármelyik politikai oldal. Másrészt volt egy olyan vetülete is, amely az egész országra vonatkozóan rámutatott; az autóipari függőségünk és az olcsó munkaerőre épített gazdaságunk mennyire ellentmondásos.

Többek között erről szól a 444.hu legújabb, 9 és fél perces videója is a témában, amelynek már a címe is utal rá: Egy válságban derül ki igazán, mennyire építették le a munkások jogait.

A történet valahol 2012 környékéig megy vissza, ekkor jelentette be ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök, hogy föl kell adni azokat az elképzeléseket, miszerint az ország valamiféle pénzügyi központtá tud válni a régióban;

nekünk egy termelési központtá kell válni, magyarán az ország újraiparosítása vált szükségessé a 2008-as pénzügyi válság után.

A német cégek elkezdték kiszervezni az egyszerűbb munkafolyamataikat Kelet-Európába. Azonban nem csak az olcsó munkaerő miatt, de a milliárdos állami támogatások és a kedvező adók, oktatási rendszer miatt is váltunk vonzóvá számukra. A munkavállalók jogainak a nagytőkéhez való igazítása már csak hab volt a tortán. Ehhez az első lépésük a munka törvénykönyvének átírása volt. Radics Gábor, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke erről úgy fogalmazott, hogy a 2021. évi első törvény nem igazán nevezhető a munka törvénykönyvének, szerinte inkább az az igazi rabszolgatörvény:

„Kevesebb pénzért többet dolgozol, rosszabb körülmények között. Szummázva ennyi az egész.”

A kisfilmben szó van arról, hogy a Continental makói gyárában, amely Csongrád-Csanád megye egyik legnagyobb foglalkoztatója, annak idején kétezren is dolgoztak, azonban a benzis- és dízelautók visszaszorulása, az alapanyaghiány és a koronavírus-válság ennek a gyárnak is betett. Tavaly márciusban leálltak egy hónapra, csökkentek a fizetések, elbocsátások voltak. Ezután felfutottak a rendelések, a melósok alig győzték ezt, így egy új kollektív szerződés kellett ahhoz, hogy rugalmasan tudják kezelni a létszámot. Ez azonban feszültséget generált, amely végül idén februárban a sztrájkhoz vezetett. A történet innentől már ismerősen cseng.

A riportban többek között megszólal Radics Gábor, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnökén túl Szűrszabó Levente, a gyár igazgatója is, ezenkívül számos elbocsátott dolgozó is beszámol a történetéről. Olyanok hangzanak el, mint:

• „Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, ha még kevesebbért dolgozol, akkor működni fog a Continental, ha nem dolgozol kevesebbért, akkor nem fog működni a Continental.”
• „Nagyon úgy vettük ki, hogy csak a dolgozóknak egyoldalúan fájna minden megszorítás.”
• „Úgy éreztem, hogy egyik pillanatról a másikra, most azonnal elvesznek tőlem mindent.”
• „Nincs baj a munkámmal, nem azért küldenek el, mert rosszul dolgozok, hanem a gazdasági helyzet ezt kívánja meg.”
• „Nekem azt mondták ,hogy meg kell szüntetni a munkakörömet, ami nem fedi a valóságot.”
• „Itt semmi gazdasági ok nem volt abban, hogy több tíz éve ott dolgozókat elküldenek, akiknek milliókat kell kifizetni. Itt a bosszúról szólt az egész, semmi másról.”

A törvény szerint nagy létszámú leépítésnél egyeztetni kell a szakszervezetekkel, azonban ez nem történt meg, Mint kiderült, az új törvény megkülönbözteti a munkáltatói oldalról és a munkavállalói oldalról történő közös megegyezéses elbocsátásokat, így a gyár a munkásokat vette rá ezekre a szerződésekre, tehát jogilag nem volt tömeges leépítés.Vannak azonban kölcsönzött munkavállalók is, akiknek a helyzete még kiszolgáltatottabb, hiszen nem a gyárhoz tartoznak, csak bérlik őket.

A szakszervezeti elnök meg nem erősített információja szerint az arányuk 70% körül is volt, de a gyárigazgató szerint 20–30% az ideális.

Min azt az egyik volt munkás elmondta, a kölcsönzött munkavállalók nem sztrájkolhattak, mert a bérmunkásokat adó cég nem kötött sztrájkmegállapodást a Continentallal, így minden területen folyt a munka, mert dolgozniuk kellett. A szakszervezeti elnök azt is elmondta, hogy a gyár összes, munkavállalóktól elvonandó kedvezménye kevesebbe került volna, mint amekkora veszteséget a sztrájk első két órája okozott nekik, amely összességében százmilliós összeg volt.