A románok újjáépítenék a magyarcsanádi hidat, a temesvári vasút újjáélesztését is javasolták
A temesvári megyei hivatal egy régi-új híd építését szorgalmazza a Maros folyón át Magyarcsanádnál, amely gyorsabb összeköttetést jelentene a magyar M43-as autópályához. Ezen felül egy folytonos bicikliút ötlete is felmerült Temesvár és Szeged között Alin Nica a Temes Megye Tanácsa elnökének, valamint Péter Tamás a temesvári magyar tiszteletbeli konzulának találkozóján – írja a Ziua de Vest román hírportál. Ami talán még fontosabb, hogy a megbeszélésen
a régi Temesvár–Szeged vasútvonal újraélesztésének javaslata is előkerült a mai szerbiai Kikinda érintésével.
Ez tartalmazza a megvalósíthatósági tanulmány kidolgozását is. Temes megye ezen túlmenően Csongrád-Csanád megyével is szeretne közös projekteket létrehozni, amely a gyorsabb összeköttetésről szólna Románia nyugati részén az M43–A1 autópályák felé azzal, hogy egy új híd épülne Magyarcsanádnál, amely igazából már nem újdonság. Ezekkel egyetértett a magyar fél is.
Szegedtől negyven kilométerre fekszik egy kisváros, Magyarcsanád. Található itt egy magas halom föld, amit Bekai-halomként emlegetnek, illetve pár kődarab a Maroson. Ezek a kődarabok két, egymástól független hídpillért alkotnak, amin egykoron egy szép vashíd állt. A törénete nem mondható átlagosnak: megépítették 1903-ban, majd mindössze tizenhat évre rá felrobbantották az I. világháborúban. Mivel a híd egyik oldala azonban Romániához került, nem építették újjá soha.
A hidat az a Zielinski Szilárd tervezte, aki a Szent István téri víztoronyot is megálmodta abban az időben.
A híd a háborút követően úgy nézett ki, mint a legtöbb felrobbantott átkelő: szinte teljesen ép volt, mindössze egy része lógott bele a Marosba. Felmerült ugyan, hogy helyreállítják, de a határok, és ezzel együtt Magyarország vasúti térképének átrajzolódása ezt indokolatlanná tette, ezért félretették a híd ügyét, és azt csak évtizedekkel később vették elő újra, amikor 1956-ban elkezdték elbontani az átkelőt. Bár a legnagyobb részét valóban szétszedték,
a hídfők, valamint a mederhíd valamennyi alépítménye lényegében sértetlenül a mai napig áll.
A hazai szokásokhoz híven a híd felépítményét (az íves acéldarabokat) nem kidobták a méhbe, hanem más hidakhoz használták fel. Kisebb átalakítások után például az egyik, közel 8 méter magas és majd’ 49 méter hosszú darabot 1960-ban a sajóecsegi hídba építették be.
A hidat sosem fejeltették el a környékbeliek, az elmúlt évtizedben azonban többször magasabb körökben is felvetődött, hogy újraépülhet. A kormány pár éve 6 milliárd forintból szerette volna újraépíteni a hidat úgy, hogy azon legyen kétszer egy sáv közútnak, továbbá kerékpárút és járda is a tervben volt, vasút azonban nem.