Úgy tűnik, nem szerb–magyar konfliktus áll a szabadkai zászlóégetés hátterében

„Egy római fáklyával a kezükben fogták a zászlót, kifeszítették azt, az egyik felugrott egy padra, majd kettéégette. A zászló ezután a földön végezte” – idézte fel a Szegedernek egy szabadkai középiskolás a május 29-i esetet.

Az incidens az Ivan Sarić Műszaki Középiskola bolondballagásán történt. Egy végzős magyar diák az iskola vezetésének engedélyével magyar zászlót vitt magával a felvonulásra, két másik diák azonban letépte róla azt. A zászlót később Szabadka belvárosában, a Korzón gyújtották fel. Az iskola feljelentést tett, a rendőrség előállította a feltételezett elkövetőket, az ügyben pedig eljárás indult.

A történet még a ballagás előtt kezdődött

„Ott voltam azon a gyűlésen, ahol az igazgató elmondta, hogy ne rongáljunk semmit, ne szemeteljünk, emellett pedig megemlítette, hogy a szerb zászló mellett kivihetjük a magyar zászlót is” – mesélte Szabadkán az egyik diák, aki arról számolt be a Szegedernek, hogy az osztályteremben már a kivonulás előtt is feszült volt a hangulat.

„Egy gyerek a nyakába tette a magyar zászlót, és úgy járkált a teremben. Nem feltűnően, egyszerűen csak rajta volt” – tette hozzá az egyik barátja, aki szintén szemtanúja volt a történteknek. Mint mondták, nem sokkal később elvették a végzős diáktól a magyar zászlót, majd elszaladtak vele.

„Odamentünk hozzájuk, és mondtuk, hogy adják vissza. Azt mondtam nekik: nektek van nyolc-kilenc szerb zászlótok, nekünk pedig egy magyar.” A lobogót azonban nem kapták vissza.

Nem sokkal később a Korzón már csak az elégett textilt találták meg, amelyről fotókat készítettek, ahogy az iskola vezetősége is. A két elkövető végül nem ballaghatott el.

A Szegeder által kérdezett diákok állítása szerint a konfliktus az égetős incidens után sem csillapodott: az egyik végzős egy nagy magyar zászlót lengetett a főtéren, és egy ott tartózkodó

„lökdösni kezdte az embereket és a tanárokat, aztán azt mondta, hogy megöl minket, az összes magyart, az összes magyar zászlót pedig fel fogják gyújtani”.

A két szemtanú ugyanakkor azt mondta, hogy korábban sem az iskolában, sem a hétköznapokban nem találkoztak hasonlóval.

Nem egyszerű szerb–magyar konfliktusról van szó

Rózsa Zsombor, szabadkai pedagógus és a Vajdasági Magyar Újrakezdés koordinációs testületének elnöke szerint a mostani eset egyszerre tekinthető elszigetelt incidensnek és egy szélesebb társadalmi folyamat tünetének.

A Vajdasági Magyar Újrakezdés egy áprilisban, Zentán létrejött kezdeményezés. A mozgalom a vajdasági magyar közélet megújítását hirdeti, kritikus a Vajdasági Magyar Szövetség eddigi meghatározó szerepével szemben, és a vajdasági magyar közösség, valamint Magyarország kapcsolatának újragondolását sürgeti.

„Egyelőre azon az állásponton vagyunk, hogy jogilag és szervezettségét tekintve egyedi esetről van szó. Ugyanakkor az utóbbi időben egyre több ilyen elszigetelt incidensről szerzünk tudomást” – mondta Rózsa a Szegedernek.

Szerinte nem feltétlenül mutatható ki közvetlen kapcsolat az egyes ügyek között, de a társadalmi légkör változása érzékelhető. „Valamilyen mélyebb, általános elégedetlenség ütötte fel a fejét Szerbiában, és a történelemből jól tudjuk, hogy az ilyen belső feszültségek idején a radikális nacionalizmus felerősödik.”

Rózsa szerint fontos körülmény, hogy az ügyben érintett két fiatal nem szerb, hanem az egyikük horvát, másikuk pedig bunyevác származású volt. Hozzátette, hogy pont abban a középiskolában az iskolaszék tagja, így rálátott a történtekre.

Úgy látja, ez arra utal, hogy nem egyszerű szerb–magyar konfliktusról van szó. „Ezek a fiatalok egy olyan destruktív viselkedési formát vettek át, amely sajnos már korábban is látható volt Szerbiában.”

Megemlítette, hogy az elkövetők egy radikális szurkolói csoporthoz kötődnek. „Ebben a szubkultúrában szinte tradíció az ellenfél szimbólumainak megszerzése, meggyalázása és elpusztítása.” Hasonlóról beszéltek a Szegedernek a történteket felidéző diákok is, akik szerint ez a fajta viselkedés a helyiek többsége számára sem elfogadható.

A legtöbben elszigetelt esetnek tartják

A Szegeder által megkérdezett szabadkaiak többsége úgy látja, hogy a zászlóégetés kirívó, de elszigetelt eset volt. Többen arról beszéltek, hogy a mindennapokban a különböző nemzetiségek békésen élnek egymás mellett, és nem érzékelnek komolyabb feszültségeket. Egy idős hölgy szerint például „nagyon jó” a szerb–magyar viszony, nem jellemzőek a vajdasági konfliktusok.

Találkoztunk ugyanakkor Szabadkán olyan lakosokkal is, akik máshogy látják a helyzetet. „Most már nem, de amikor iskolába jártam, akkor találkoztam megkülönböztetéssel” – mondta egy negyven év körüli nő, aki szerint a magyarokkal szembeni előítéletek ma is jelen vannak, szerinte pedig ez a kapcsolat „sosem volt jó, és most sem az”.

Egy másik idős hölgy már arról beszélt, hogy férje magyar származású, viszont egyikőjüket sem érte korábban hátrányos megkülönböztetés, a szerb–magyar kapcsolatokat azonban csak annyival jellemezte: „olyan, amilyen”.

Nem a semmiből jött a zászlóégetés

Bár Vajdaságban nem rendszeresek az ilyen esetek, az elmúlt években több magyar közösséget érintő incidensnek is híre ment.

2023 szeptemberében például ismeretlenek rongálták meg a Palics és Békova bejáratánál kihelyezett, magyar nemzeti színekben pompázó Szabadka-feliratokat. A magyar nyelvű változatot szinte olvashatatlanra verték, miközben a szerb nyelvű sértetlen maradt.

Ugyanebben az évben Szőregen piros festékkel rongálták meg a helységnévtábla magyar nyelvű feliratát. A táblára felkerült a szerb nacionalista körökben gyakran használt négy cirill „S” jelképe is.

Néhány hónappal ezelőtt pedig Palicson két magyar fiatalt támadott meg egy nagyobb társaság. Az ügy részletei máig nem teljesen tisztázottak, és hivatalosan nem minősítették etnikai incidensnek, ugyanakkor a helyi közéletben sokan annak értelmezték.

A korábbi évtizedekben még gyakoribbak voltak a hasonló konfliktusok. A 2000-es és 2010-es években több olyan eset is történt Temerinben és Szabadka környékén, amikor magyar fiatalokat támadtak meg azért, mert anyanyelvükön beszéltek vagy magyar szimbólumokat viseltek.

A szerb–magyar konfliktus nem egyirányú

A legismertebb, szerb áldozatot érintő eset a 2004-es temerini eset volt, amikor öt magyar nemzetiségű fiatal brutálisan bántalmazott egy szerb férfit. Az eset országos visszhangot váltott ki Szerbiában, a vádlottak súlyos büntetéseket kaptak, az ügy pedig évekre a szerb–magyar viszony egyik legismertebb konfliktusává vált.

A 2000-es évek elején itt egyébként több hasonló összetűzés is történt, amelyek során magyar és szerb fiatalok kerültek konfliktusba egymással. Nemzetközi emberi jogi jelentések és kutatások szerint ebben az időszakban mindkét közösség tagjai váltak támadások áldozataivá, a kölcsönös bizalmatlanság pedig különösen erős volt a vegyes lakosságú településeken.

Időről időre előkerülnek olyan esetek is, amikor ortodox temetőket, templomokat vagy szerb nemzeti jelképeket rongáltak meg. Ezek jelentős részénél ugyanakkor az elkövetők kiléte vagy motivációja nem tisztázott, ezért az ilyen ügyeket nehéz egyértelműen etnikai konfliktusként értelmezni.

A politikában ott a megbékélés, a hétköznapokban több a kérdőjel

A szerb és a magyar politikai vezetés az elmúlt években rendszeresen a történelmi megbékélésről beszélt. Rózsa Zsombor, szabadkai pedagógus és a Vajdasági Magyar Újrakezdés koordinációs testületének elnöke szerint azonban a politikai kommunikáció és a hétköznapi tapasztalatok nem mindig fedik egymást.

„A legmagasabb politikai szinteken a megbékélés és az együttműködés narratívája egyértelműen érezhető volt, ám a hétköznapok valóságában ebből szinte semmi sem szivárgott le.” Szerinte a szerb társadalomban továbbra is létezik egy olyan réteg, amely nehezen fogadja el a kisebbségi identitás nyilvános megjelenítését. Mint mondta, „amíg a kisebbség háttérbe húzódik, addig nincs probléma.

De ha valaki zászlót használ, magyarul szólal meg vagy nyíltan vállalja identitását, az egyesekből ellenérzést válthat ki.”

Rózsa szerint a nemzeti szimbólumok használata egyébként sem jellemző a vajdasági magyarok körében, a legtöbb magyar egyszerűen nem jár látványos nemzeti jelképekkel a hétköznapokban. Hozzátette, hogy az érintett iskola korábban nem is engedélyezte más nemzeti jelképek használatát a ballagásokon, a mostani volt az első ilyen alkalom.

A magyar nyelv nyilvános használata szerinte ma is érzékeny kérdés, hiszen aki nem tud jól szerbül, és kénytelen magyarul próbálkozni, azt most is érhetik verbális atrocitások.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.