„Ha sürgősen nem történik valami, akkor katasztrófa lesz” – szinte mindennaposak a lövöldözések a déli határnál

Bár a rendvédelmi szervek az elmúlt időszakban több sikeres akciót is a magukénak tudhatnak, a közelmúlt tanulságai szerint mégis inkább eldurvulni látszik a helyzet a magyar–szerb határ túlsó oldalán fekvő magyarlakta településeken. A Röszkétől nagyjából 25 kilométerre lévő Hajdújáráson pár napja kézigránátok robbantak egy családi ház előtt, a szomszédos Palics belvárosában pedig egy iskolától mindössze egy sarokra, a lakóövezetben volt lövöldözés. Helyszíni riport.

Lementünk a Vajdaságba, hogy annak járjunk utána, miért nőtt meg az erőszakos események száma Szabadka környékén. A megkérdezettek szerint az elmúlt időszakban rengeteg illegális bevándorló költözött a környező erdőkbe és az üresen álló tanyákra, ami az embercsempészek jelenlétét is mindinkább magával hozta. A hatóságok tehetetlenek, ezért több helyen a lakosok vették vagy tervezik felvenni a kesztyűt.

„Múltkor láttunk kettőt az egyik külső utcában, de ők is beszéltek magyarul” – mesélte egy nő lapunknak a határmenti Horgoson. A település környéke pár hónapja még lövésektől volt hangos, most lassan mégis kezd visszatérni az élet, köszönhetően az elmúlt időszakban tapasztalható folyamatos rendőri jelenlétnek és a szinte napi rendszerességű razziáknak, melyekkel számos tábort felszámoltak, szorítva ki a migránsokat először a településről, majd annak környékéről.

Mára a rendőri jelenlét is alábbhagyott Horgoson, de a településről kifelé jövet, az Budapestet Belgráddal összekötő autópálya mentén, az egykori Bácska-birtok elhagyott épületeiben és a Szelevényi-erdőben folyamatosan jönnek létre újabb táborok, az autópálya mellett gyakran látni nagy tömegekben vonuló migránsokat. Ide szorították ki őket a hatóságok, és hiába gyakoriak a razziák itt is, a táborok lakossága folyamatosan növekszik.

Az útról lehajtva, az erdő felé kanyarodva mi is felfigyeltünk migránsok egy csoportjára, fiatalok és idősebbek, nők és gyerekek együttesen ették épp a közeli gyümölcsfák termését. Miután észrevettek, visszahúzódtak az erdőbe.

Szerencsétlen állam sem tud mit csinálni

„Itt, ezen a párszáz méteren nincs baj, mert az Attila rendet tart” – osztotta meg velünk tapasztalatait egy gazda a Horgos melletti Királyhalomhoz közel, a határkerítés tövében lévő kukoricaföldek mellett, traktorja és két családtagja társaságában. Az elmúlt hónapokban itt is jelentősen megnövekedett a bevándorlók száma,

a közeli erdőkben és tanyákon elmondása szerint 60–100 fős táborok vannak.

A helyiek kezdetben saját maguk szervezte csoportokban járőröztek a kerítés mentén, de most, hogy a bevándorlók és az embercsempészek többen vannak, valamint hogy a fegyverek is mindinkább megjelentek, már nem érzik biztonságosnak a környéket.

Szerinte korábban az emberek még sajnálták az illegális bevándorlókat, úgy gondolták, hogy kutyakötelességük segíteni a rászorulókon. „Sajnos az áradat nem hagyott alább és mostanra olyan méreteket öltött, hogy mindenki számára világossá vált,

ha sürgősen nem történik valami, akkor katasztrófa lesz.”

A közösség nagy része még mindig a migránsokat tartja problémának, de a nő úgy látja, ha az embercsempészek nem hitegetnék őket azzal, hogy átjuthatnak Európába, amit tejjel-mézzel folyó Kánaánként állítanak be, akkor talán nem is indulnának útnak. „Nagy valószínűséggel nem maguknak a migránsoknak vannak fegyvereik, inkább az embercsempészeknek. De bizonyára közöttük is vannak, akik jobb körülményekből indultak, akár fegyvereket is be tudnak szerezni.”

Napi szinten 30–50 taxis

Hajdújáráson is számos rendőrségi akció volt az elmúlt időszakban. A szélmalomharcot mi sem mutatja jobban, minthogy százakat vittek el a hatóságok, az illegális bevándorlók száma mégsem csökken, és szinte mindennaposak a lövöldözések a faluhoz közel. A helyiek szerint a taxisok jelentik az egyik legfőbb problémát. „Minden lelkiismeret-furdalás nélkül szállítják őket. Napi szinten 30–50 taxis viszi őket különféle településeken keresztül. Négy migránssal számolva ez elég extrém szám, főleg, hogy van taxis, aki többször is fordul.”

A közigazgatásilag Szabadkához tartozó településen a fegyveres incidensek és a robbantás miatt falugyűlést is tartott Szabadka város vezetése a rendvédelmi szervekkel együtt, ám érdemi válaszokat nem kapott senki. Pár napja a lakosok egy petíciót is át szerettek volna adni Stevan Bakićnak, Szabadka polgármesterének azt kérve, hogy juttassa el azt Aleksandar Vučić államfőnek.

A dokumentumban a helyiek azt kérték, hogy a kormány tartsa távol a migránsokat 10 kilométeres körzetben a várostól, valamint hogy a taxisokat, szállítókat és azokat, akik segítik a migránsokat, szigorúbban büntessék és gátolják meg az illegális bevándorlók visszaszállítását.

A polgármester a petíciót nem vette át.

„Úgy érezzük, hogy magunkra maradtunk, hogy a helyi közösségek vezetői és az állami szervek semmilyen biztató intézkedést nem tesznek. Mintha ezt az egész helyzetet nem is tartanák problémának. Ott vagyunk, ahol a part szakad, tehetetlenül nézzük, ahogy elfoglalják az otthonainkat, lakhatatlanná teszik a településeinket” – mesélte a neve elhallgatását kérő helyi nő.

Ők állatokat lopnak, az embercsempészeknél gépfegyver van

Valószínűleg a területekért folynak harcok a környéken. „Egy-egy embercsempészcsoport lefoglal egy bizonyos határmenti részt, ellenőrzése alá vonja azt, és védelmezi a rivális embercsempészektől. Amikor a taxisok kihozzák az újabb migránscsoportokat, beindul a harc értük. Nem hivatalos információk szerint négyezer euró/koponya körül mozog az általuk biztosított illegális határátlépés. Minél több “felhasználó” van, annál több pénz üti a markukat” – mondja Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke. Többnyire afgán, marokkói és tunéziai embercsempészek harcolnak itt egymással, akik rendelkeznek katonai tapasztalattal, így tudják kezelni a fegyvereket és kiépített logisztikájuk is van.

A környéken táborozó illegális bevándorlók száma valahová ezer környékére tehető, de ezt nehéz megbecsülni, ugyanis állandó mozgásban vannak a határzóna és a telephelyeik, valamint a befogadóközpontok között. A politikus szerint inkább az embercsempészek jelentenek nagyobb veszélyt a lakosságra: a befogadóközpontokon kívüli migránsok sok esetben késekkel vannak felszerelve, előszeretettel lopódznak be mások tulajdonába, lelakják a hétvégi vagy üresen álló házakat, károkat okoznak a veteményesekben, állatokat lopnak, de „ha ők nem volnának jelen, akkor az embercsempészek sem lennének ott.

Az embercsempészek veszélyesebbek a lakosokra nézve, mert fel vannak fegyverezve

pisztolyokkal és gépfegyverekkel, vadászkarabélyokkal, kézigránátokkal. Kisajátítanak egy területet közvetlen a határ mellett, és nem engednek oda senkit. Sokan ezért nem is merik megművelni a földjeiket, mert beleesik az embercsempészek által ellenőrzött területbe, vagy a közvetlen közelében van.” A VMDK elnöke úgy tudja, hogy ezekre a helyekre még a helyi rendőrök sem mernek bemenni, tekintettel az elmúlt hónapok eseményeire, de a csempészbandák most „szintet is léptek, és az erdőkből beköltöztek a települések külvárosába, a tanyák udvarába”.

Megpusziljuk a halat, majd visszaengedjük a tóba

Ahogy a lakosság, úgy Csonka sem túl elégedett az állami szervek hozzáállásával, mivel nem látszik a politikai akarat, ami kordában tartaná a helyzetet. Ha jön is segítség, későn érkezik, a média jelenlétében

összegyűjtik az illegális migránsokat, felszámolják a táborokat, fényképezkednek, majd elmennek.

„Pár órán vagy pár napon belül a taxisok visszahozzák a migránsokat, és minden kezdődik előről. Ilyen sporthorgász taktika ez: megfogtuk a halat, megpusziltuk, fényképezkedtünk, majd visszaengedtük a tóba.” A megoldást talán a megfelelő és országos szintű stratégia jelentené, de enélkül mindenki a saját módján kezelni a helyzetet, ami csak tüneti kezelés, és nem kínál hosszú távú megoldást.

A határőrség visszaállítása, az állandó jelenlét és a beáramlás megállítása lenne a megoldás a politikus szerint, kiszűrve azokat, akik biztonsági kockázatot jelentenek. Az embercsempészbandák felszámolása mellett „szigorúbb vízumpolitikát kellene alkalmazni. Egyes országok lakosai jelenleg visszaélnek vele, az emberek úgy érkeznek Szerbiába mint turisták, 90 napos tartózkodási joguk van, de egyértelműen ezt arra használják, hogy embercsempészeket keressenek és így jussonak tovább az EU felé”. Úgy látja, hogy a rendőröknek és a helyi rendvédelmi szerveknek sincs elegendő mozgásterük, és azokat a taxiszolgáltatókat sem vizsgálják alaposan, akik illegális migránsokat szállítanak.

Akár a rossz szabályozás, a politikai akarat vagy az erőforrás hiánya tartja fenn a helyzetet, egy biztos: az embercsempészek kereszttüzében élők nem érzik magukat biztonságban, és próbálják a dolgok elejét venni. A Királyhalom környékén élők mellett a hajdújárásiak is szervezkedésbe kezdtek, pár napja egy gyűlés után

néhány tucat ember, szinte puszta kézzel vonult be az erdőbe, hogy az ott lévő illegális migránsokat felkutassa,

ahogy az egyik megkérdezett mondta: botokkal a Kalasnyikovok ellen. Ezen felül „a társadalmi hálókat, térfigyelő kamerákat használva értesítő, megfigyelő rendszert alakítottak ki, amin keresztül igyekeznek értekezni, figyelmeztetni egymást az esetleges problémákról” – meséli Csonka, aki szerint, hogy a helyzet radikalizálódni fog-e, csak attól függ, hogy a hatóságok képesek lesznek-e kezelni azt.

A kialakult helyzettel kapcsolatban kerestük Horgos, Hajdújárás és Palics helyi közösségeinek a képviselőit, ám ők cikkünk megjelenéséig nem reagáltak a kérdéseinkre, ahogy a Vajdasági Magyar Szövetség sem. Kern Imre, Szabadka város alpolgármestere az illegális bevándorlókkal és az embercsempészekkel kapcsolatban annyit reagált, hogy a „migráns kérdés nem az önkormányzat hatásköre”, ezért a kérdéseinkre nem adhatnak választ.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.

Az erdőbe a saras út és az előzetes, igen határozott figyelmeztetések okán nem mentünk be mélyebben, de hogy sokan élnek itt, az így is látszott. Ahogy egy pillanatra mégis bekanyarodtunk az erdőbe, két fiatal férfi állta utunkat, akik minden bizonnyal jobban megijedtek tőlünk, mint fordítva, pedig mi kifejezetten a gránátokkal és gépkarabélyokkal felszerelt embercsempészek hírére érkeztünk.

Európa, a tejjel-mézzel folyó Kánaán

A Királyhalom mellett fekvő Hajdújárás az elmúlt hónapokban gyakran szerepelt a médiában. A valamivel több mint kétezer lelket számláló település közelében sok lövöldözés volt, előfordult az is, hogy lakott területen dörrentek a fegyverek. Pár napja egy a falu szélén lévő utcában, egy családi ház előtt robbant fel két kézigránát, egy harmadikat pedig hosszú órák munkájával hatástalanították csak a tűzszerészek. A házat egy kétgyermekes család lakja, a családfő szerint a támadás ellene irányult, mivel gyakran tett bejelentést a hatóságoknál a közeli erdőkben táborozó migránsok és embercsempészek miatt.

„Az úgynevezett kipucolásnak semmi eredménye sem volt. Ahogy elszállitották azt az állítólagos 300 migránst, amit a médiában mondtak, ugyanannyi jött vissza. Az üres buszok még meg sem fordultak, a taxisok már hozták is őket” – osztotta meg velünk egy helyi nő.

„Többen vannak, mint korábban, ez már a 2015-ös szint. Eddig ezeket a tanyákat nem lakták, ez új, nagyjából egyhónapos történet. Eddig messze voltak a falutól, most közelednek. Azért be nem jöttek, mert ők is félnek, elhúzódtak, hogy ne legyenek szem előtt.” Egyik ismerősének a tanyáját is elfoglalták az illegális bevándorlók: „vitt is nekik a cimborám zsákokat, hogy ha már szemetelnek, legalább szedjék össze maguk után”.

A gazda elmondása szerint a migránsok többnyire békések, és olyan sem történt még, hogy a házakba is bementek volna, de a járőrözések közben történtek már atrocitások. „Hogy miért kezdtek fegyverkezni, azt el sem tudom képzelni, bele sem merek gondolni. Engem mondjuk az nem is piszkál, hogy egymást lövik, csak beszorul közé a lakosság.”

A férfi szerint érthető, hogy a hatóságok sem tudnak kezdeni semmit a kialakult helyzettel. „Bejön az ország másik felén ez a rengeteg migráns. Hiába viszik vissza, mit csinálnak velük? Pár nap múlva megint itt vannak, mert a kiindulópontra nem bírják elvinni.

Ez egy körforgás, szinte értelmetlen. Összeszednek 5–600-at, leviszik, három nap múlva megint itt vannak.

Nem kéne őket beengedni az országba. Bejönnek, aztán a szerencsétlen állam sem tud velük mit csinálni. Mi idáig megoldottuk, de ez most már komolyodik.”

Királyhalom és Horgos között elhagyatott tanyákat kerestünk. A kanyargó földutak mentén számos ilyen épület áll, többségük autóval megközelíthetetlen, emberi jelenlét nyomait a frissen eldobált ásványvizes üvegeken és csipszes zacskókon kívül nem nagyon találtuk. A rettegett Szelevényi-erdő felé haladva egy sárga rét közepén láttunk egy migránst, aki egy fa alatt ledőlve hűsölt, majd az erdőhöz közelebb érve a fák között nagy szemétkupacokra, eldobált ruhákra lettünk figyelmesek.