Nemzeti emlékhely lehet a szegedi Dóm és a Dóm tér

Mihálffy Béla, a Homokhátság KDNP-s országgyűlési képviselője benyújtott a Parlamentben egy törvényjavaslatot, mely szerint nemzeti emlékhellyé nyilvánítanák a szegedi Dómot és a Dóm teret. De mit jelent mindez a gyakorlatban, és miért éppen most kerülhet sor erre a döntésre?

Országosan 21, Csongrád-Csanád vármegyében jelenleg egyetlen nemzeti emlékhely van, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. A most benyújtott törvényjavaslattal ehhez csatlakozna a szegedi Dóm és a Dóm tér is. Az időzítés nem véletlen. A tervezet szerint a törvény november 13-án lépne hatályba – 1875-ben ezen a napon született Klebelsberg Kunó, akinek munkásságát a javaslat az egyik fő érvként nevezi meg.

Miért éppen a Dóm tér?

Az indoklás szerint Szeged az 1920-as évektől „képviseli a nemzeti megújulást mind szellemi-kulturális, mind szakrális értelemben”, amely a Magyarok Nagyasszonya-székesegyházban és az azt körülölelő épületegyüttesben összpontosul. A Dóm és a Dóm tér közel egy évszázada szolgálja a magyarságot „a nemzeti műveltség őreként, és ad otthont a kultúra, a hit és a nemzeti szellem kapcsolatának”.

Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kezdeményezésére a térhez kapcsolódó épületekben kapott helyet a Csanádi Püspökség, valamint a kolozsvári egyetem több egysége. Klebelsberg a helyszínt a nemzeti szellemi-kulturális újjászületés jelképének tekintette. Úgy gondolta, hogy a Trianon utáni nemzedék a kard helyett a kultúrában találja meg a magyar jövő biztosítékát.

Azt írják, a tér szellemisége máig érvényes: Nobel-díjas kutatók, mint Szent-Györgyi Albert, Karikó Katalin és Krausz Ferenc is a „szegedi szellemi-kulturális megújulás” örökségét viszik tovább. A törvény így nemcsak a Dóm teret, hanem a klebelsbergi eszmét is nemzeti emlékhellyé emeli.

A Dóm tér nemcsak szakrális és oktatási központ, hanem a Szegedi Szabadtéri Játékokkal a magyar művészeti élet fontos helyszíne is. Árkádsoraiban található a Nemzeti Emlékcsarnok, „a magyar nemzet Panteonja”, amely 104 szobrával és emléktáblájával a kultúra, a tudomány és a vallás nagyjainak állít emléket, szól a törvényjavaslat indoklása.

De mi az a nemzeti emlékhely?

A „nemzeti emlékhely” címet azok a helyszínek kaphatják meg, amelyek „a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bírnak” – fogalmaz az örökségvédelmi törvény. A kijelölésről a Kormány vagy kiemelt esetben az Országgyűlés dönt, a státusz pedig egyszerre hoz előnyöket és szigorúbb szabályokat.

Az előnyök közül a legfontosabb, hogy erősebb állami figyelmet és védelmet kap az adott hely, ami sokszor plusz forrásokat és országos rendezvényeket is jelent. „A nemzeti emlékhely védelme közérdek” – áll a jogszabályban.

Az emlékhelyek törvényi védelme „kiterjed a nemzeti emlékhely (…) méltóságának megőrzésére és a méltó megemlékezés feltételeinek biztosítására, az emlékhely történelmileg hiteles, egységes arculatának és műemléki megjelenésének fenntartására és biztosítására, továbbá az ezek érdekében végzett fejlesztés, beruházás megvalósításának elősegítésére.”

A törvény az emlékhelyek megjelölésére egyetlen előírást fogalmaz meg: azokat egységes arculatú – magyar és angol nyelvű – ismertető táblával kell ellátni. Emlékmű vagy látogatóközpont létesítése csak a törvényben meghatározott eszmei tartalmat tiszteletben tartva valósulhat meg. A tulajdonos – aki lehet magánszemély is – továbbá gondoskodni köteles Magyarország zászlajának vagy lobogójának kitűzéséről, illetve felvonásáról.