Merőben más kép fogadja a vonattal Szegedre érkezőket ma, mint negyed évszázaddal ezelőtt

A szegedi Indóház tér az első benyomás helyszíne mindazok számára, akik vonattal érkeznek Szegedre. Márpedig az első benyomás ma nagyon más, mint egy–két évtizede: a hajdani falusias jellegű környezet helyét többszintes társas- és irodaházak vették át. De vajon ez a változás csak látványos, vagy valóban jó irányba viszi a város egyik legfontosabb kapuját?

A szegedi Nagyállomás története 1854-ben kezdődött, de a ma is álló, Pfaff Ferenc tervezte épület csak 1902-ben készült el. Különlegessége, hogy az alföldi síkságon szokatlan módon szinteltolással épült: a vágányok egy emelt töltésen futnak, ami annak a XIX. századi vasútfejlesztésnek köszönhető, melynek részeként 1858-ban Temesvár felé építettek vasúti hidat a közeli Tiszán át. A híd 1944-es pusztulásával Szeged állomása zsákutcává vált: az egykori átmenő pályaudvar ma fejpályaudvarként működik, vagyis itt végállomásoznak a vonatok.

A vasúttal érkezők számára 2006 volt egy jelentős fordulópont – ekkor újították fel ugyanis a teljes állomásépületet, amit nem sokkal később, 2011-ben az Indóház tér teljes rekonstrukciója követett. Eme két projekt adhatott lökést annak, hogy a korábban egy viszonylag leromlott állapotú, alsóvárosi falusi hangulatú utcakép helyett mára nagyvárosias érzés fogadja a Szegedre érkezőket, amint kilépnek az állomás kapuján. Az Indóház tér környékén az elmúlt 15–20 évben ugyanis valódi ingatlanfejlesztési hullám indult.

A Gőz és a Galamb utca, a Boldogasszony sugárút és az Indóház tér közé eső tömbök szinte teljes egészében átalakultak. A korábbi alacsony, kertesházas beépítést többszintes, vegyes funkciójú épületek váltották fel. A legnagyobb változás talán 2019 környékén volt, amikor a földdel tették egyenlővé a Nagyállomással szemben lévő sarki kis üzletet, ahol korábban dohánybolt, még korábban pedig a Kerek Perec üzlete állt. Ez a rész azóta beépült vegyes iroda- és társasházakkal, az audiovizuális termékeket gyártó magyar cég, a Lightware nemrég nyitott az egyikben mérnöki szolgáltatóközpontot. Tavaly bontották le az egykori Tóth Éttermet is, aminek helyén szintén vegyes társas- és irodaház lesz, ahogy a Galamb utcai saroknál is lassan elkészül egy ilyen.

A tömbön kívül, az Indóház térről még nagyjából belátható telkeken is sorra húzták és húzzák fel a társas- és irodaházakat. A Galamb utcában jelenleg is épül egy társasház, míg a Szent Ferenc és Bem utcák körforgalmánál egy sarki házat építettek fel pár éve, melyben jelenleg a Csiga Pékség működik. Az Indóház tér két tömbjének másik oldala még a 2000-es és 2010-es években alakult át, ami az épületek stílusán is látszik. A most készülő társasházak jobb minőségűnek tűnnek a korábbiaknál, ám ez sem feltétlen jelent jót: bár hatásukban próbálnak a Nagyállomás sárgás téglájához idomulni, nem feltétlenül minőségi anyagutánzatokkal operálnak.

A lakás- és irodaházak ugyanakkor népsűrűség-növekedést hoztak a környékre, de a közlekedési infrastruktúra nem tartott lépést ezzel a trenddel. Az egyébként is helyszűkében szenvedő Indóház tér kívül esik a fizetős zónán, és a társasházak építtetői sem mindig tarthatják be az építészeti előírásokat a parkolók számával kapcsolatban, így sok ottlakó is valószínűleg az utcán parkol. Az állomásépület közelében két kisebb, egy 25 és egy 45 fős parkoló üzemel, de ezek kapacitása messze nem elegendő.

A tömegközlekedési kapcsolatok viszont kifejezetten jók. Villamos már 1908-ban is volt errefelé, ma a Szegedre érkezők a 2-es járatra, illetve a TramTrainre szállhatnak át, utóbbi 2021 vége óta viszi az utasokat Szegedtől Hódmezővásárhelyig a két település központján át. Az Indóház téren emellett néhány távolsági és számos helyi buszjárat is megfordul. Taxidroszt és Lime-roller parkolók is találhatóak a szegedi állomás előtt, de kerékpártámaszokból még mindig kevés van.

A szegedi vasútállomás és környezete tehát hazai mércével pozitív első benyomást kelthet a Szegedre érkezőknek. Az épület is tiszta és rendezett, a jegyautomatáktól kezdve a fizetős mellékhelyiségen át a GLS-csomagautomatáig számos dolog elérhető. Utas szempontból viszont kihaltnak számít: egyetlen kisebb büfé működik itt, pékség és kisbolt (CBA, majd Spar) csak az épületen kívül, a környező utcákban elérhető. Az állomáson belül ugyan van bérelhető üzlethelyiség, ezeket máig nem tudta tartósan kiadni a vasúttársaság. Leginkább a MÁV használja a Pfaff-tervezte állomásépületet, itt működik például a forgalomirányítási központ (KÖFI), ahonnan a térség vonatait irányítják.

Hegyi Zsolt MÁV-vezér is úgy fogalmazott nemrégiben a vasútállomás állapotával kapcsolatban, hogy nem hitte volna, hogy olyan bírálat is éri majd őt az utasok felől, hogy egy–egy vidéki állomás jó úgy ahogy van, ezért felesleges a további fejlesztésébe külső forrásokat is bevonni. Utóbbi kapcsán az év első Közlekedésinfóján Lázár János beszélt, szerinte a szegedi vasútállomásnak is vannak részei, melyeket lehetne piacosítani, lehetne bele üzleteket telepíteni. A 99 évre szóló ”plázásítási” pályázatra már volt is jelentkező Matolcsy György köreiből, ám még nem született végleges döntés az ügyben.

Az állomásnál a következő egy–két évtizedben ismét hatalmas változások jöhetnek: tervezik ugyanis visszaépíteni a szegedi vasúti Tisza-hidat, ami a korábbihoz képest délebbre épülne meg, a közúti híd mellett közvetlenül. Ezzel ismét lehetséges lenne Makó, vagy akár Temesvár felé vonatozni a Tiszán át. A Mars téri helyközi buszpályaudvar vasútállomás túloldalára helyezését is elkezdték megtervezni a nyáron. Ezzel mentesülhetne az Indóház tér is a buszforgalom egy részétől, valamint egy jóval nagyobb P+R parkolót is építenének az autósoknak és bringásoknak egyaránt. A Nagyállomás jelenleg romos vágányai is megújulnának, aluljárókon lehetne közvetlenül a peronokra sétálni, és az állomásépületet is megnyitnák az új buszpályaudvar felé egy gyalogos alagúttal.