Napokig a határérték körül mozgott a sóterhelés a Maros magyarországi szakaszán

A sóterhelés napokig a határérték körül mozgott a Maros magyarországi szakaszán – tájékoztatta a Szegedert a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatósága.

A Talaj- és Vízvizsgálati Laboratórium munkatársai folyamatosan nyomon követik a sókoncentráció változását. A múlt héten a folyón egy újabb, az előzőnél is jelentősebb sóhullám vonult le, a vezetőképesség értékei elérték, sőt, kissé meg is haladták a határértéket. Az ezt követő napokban 900 és 1000 µS/cm között állandósultak az értékek, és csak a legfrissebb adatok utalnak arra, hogy csökkenés indult.

Június közepén az első hullám során a vezetőképesség – amely összefügg a sótartalommal – 500 µS/cm körüli csúcsot mutatott. Ekkor tehát a 900 µS/cm-es határértéknél még jóval alacsonyabb volt a mért érték. A múlt heti adatok viszont az akkori értékek kétszeresét mutatták. A tartósan magas értékek és az újabb sóhullám is azt jelzi, hogy a parajdi Korond-patak elterelése még nem megoldott, így továbbra is érkezik a sós víz a folyóba.

„Egy nagyjából 500 méteres szakasz kiváltása lenne az elsődleges cél, ott, ahol a patak közvetlen kapcsolatba kerül a felszínközeli kősórétegekkel. Jelen pillanatban ezen dolgoznak a különböző kivitelezők, de amíg ez nem történik meg, addig a patakvíz szabadon oldja a sót, valamint bejut a bányába is, ahonnan így további sós víz jut a felszíni vizekbe. A bánya jelenlegi állapotáról, azon túlmenően, hogy nagy valószínűséggel vízzel telített és egyre több helyen vannak felszíni horpadások, valamint a sós víz későbbi sorsáról nincsenek információk” – mondta Prof. Dr. Pál-Molnár Elemér, az SZTE Geológia Tanszék és a Földrajz- és Földtudományi Intézet vezetője.

A hosszú távon magas vezetőképességű víz az érzékenyebb élőlényekre, elsősorban a gerinctelen fajokra, például a kérészekre is káros hatással lehet. Emiatt az SZTE kutatói már a folyó iszapjának sótartalmát is vizsgálják.

„Az elkövetkező időszak szempontjából kulcsfontosságú, hogy rendeződik-e a helyzet Parajdon, ugyanis a folyó vízhozama a víztározókból kieresztett víz hígító hatása ellenére csökkent a napokban. A nyár közepéhez közeledve egyre kevesebb a természetes lefolyásból adódó vízhozam, és kérdés, hogy a vízgyűjtőn lévő tározókból mennyi vizet tudnak majd felhasználni a továbbiakban a hígításra. Sajnos amennyiben csökken a vízhozam, az a sókoncentráció további növekedéséhez vezethet” – hangsúlyozta Dr. Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének vezetője, a mérések szakmai irányítója.

A kutatómunkába bekapcsolódtak a Földrajz- és Földtudományi Intézet hallgatói is, akik a mintagyűjtésben segítenek.

„Jelenleg a víz természetes szint feletti sótartalmának nagyságát úgy lehet érzékeltetni, mintha egy liter vízbe egy csipetnyi, azaz nagyjából fél grammnyi asztali sót szórnánk. Ez elsőre nem tűnik soknak, de ha felszorozzuk a folyó 50-60 m³/s vízhozamával, akkor másodpercenként 25 kg a sószállítás mértéke, napi szinten pedig több mint 2000 tonna többlet só halad át egy-egy szelvényen a magyarországi szakaszon” – mondta Dr. Barta Károly, a laboratórium vezetője.

„A Tisza szegedi szakaszán szerencsére jelentősen tovább hígul a sós víz. A Bertalan-hídnál, a Maros felőli oldalon még számottevően magasabb a vezetőképesség, mint a másik oldalon, a Boszorkány-szigetnél azonban már mindkét oldalon hasonló, a marosi értékek felét elérő koncentrációk jellemzők” – összegezte az aktuális helyzetet Magyar Gergő tanszéki munkatárs, a mérések lebonyolításáért felelős szakember.