Arcokat teszünk a Szegeder mögé – ma bemutatkozik: Szűcs Dániel alapító, főszerkesztő

Eredetileg arról terveztem írni, hogy hogyan lettem újságíró, és miért hiszek ebben a hivatásban immáron nyolcadik éve töretlenül. Hogy mit jelent számomra a Szegeder, milyen terveink vannak vele, és hogyan szeretnénk ezeket megvalósítani. Egy kissé szentimentális visszatekintés lett volna nagyravágyó jövőképpel.

Ambiciózus tervek továbbra is vannak, a lehetőségek azonban folyamatosan szűkülnek. Az egy héttel ezelőtt benyújtott, a maradék független média ellehetetlenítését célzó kormányzati törvényjavaslat épp azt veszi majd el, amiért érdemes újságot írni: annak a lehetőségét, hogy egy független szerkesztőség túlnőjön a napi hajtáson, és szépen lassan egyre több olyan üggyel tudjon mélyebben foglalkozni, amelyek sokkal jobban számítanak.

A Szegeder tartalmi kínálatát jelentősen átalakítottuk az elmúlt másfél évben. Egyre inkább a háttérbe szorítottuk a kevéssé jelentős kishíreket, hogy teret kaphassanak valódi sztorik, igazi sorsok és figyelemre érdemes történetek.

2025-öt soha nem látott lelkesedéssel kezdtük. Azzal az ígérettel fordultam a szerkesztőséghez az év elején, hogy idén igazi áttörés jön az újságunk életében, korábban nem tapasztalt fejlődés várható a Szegeder háza táján. Új, eddig a vidéki sajtóban nem látott tartalmi irányok és technikai megoldások, jóval magasabb színvonalú munkakörülmények, nyitás az olvasók felé élőben is, és még sorolhatnám.

Hogy mi lett ebből? Kiderült, hogy veszélyt jelentünk Magyarország szuverenitására. Hogy állítólag bajt hozunk a szülőföldünkre. Hogy nemkívánatos állampolgárok vagyunk, olyanok, mint amilyenek a szüleim és nagyszüleim idejében voltak. De valójában egyedül azokra jelentünk veszélyt, akik nem akarják, hogy gondolkodó, érvelni tudó, egészséges párbeszédet folytatni kívánó ország és társadalom legyünk.

Az elmúlt hetekben névvel és arccal bemutattuk a Szegeder közel 25 fős szerkesztőségének jelentős hányadát – újságírókat, szerkesztőket, gyakornokokat, önkénteseket, vizuális szakembereket és a háttérben dolgozókat, akik nap mint nap azért tesznek, hogy jobb legyen Szegeden élni. Nemcsak nekik, mindenkinek.

Elmondták, számukra miért fontos az újság, mikor és hogyan csatlakoztak a csapathoz. Van, akinek a Szegeder olyan, mint a „friss levegő”, más kollégám szerint fontos, hogy az újság nem takargatja a problémákat, és felhívja a figyelmet a közélet ellentmondásaira, megint más azt emelte ki, mennyire jelentőségteljes, hogy olyan ügyekkel tudunk mélyebben foglalkozni, amelyekkel más helyi média nem tud, vagy nem akar.

Elképesztően büszke vagyok a csapatomra, mert bár ők is emberek és hibáznak, soha nem félnek ezt beismerni, tanulni és mindig jobbnak lenni, mint tegnap. És a jelenlegi, nem éppen rózsás helyzetben sem adják fel.

Szuverenitásvédelem, külföldi ügynöközés, kirekesztés, listázás, pénzügyi ellehetetlenítés, célzott törvényalkotás, a hirdetési piac totális leuralása, támogatók elbizonytalanítása, hatósági nyomásgyakorlás – ma Magyarországon már nem csak arról van szó, hogy a politikusok nem válaszolnak a kérdéseinkre. Bár ennyi lenne az egész, és csakis rajtunk múlna, hogy sikeresek vagyunk-e!

Álltam már bíróságon a hatalommal szemben vádlottként egy cikkünk miatt, éreztem már kilátástalannak az újság helyzetét a sok külső nyomás okán, voltak álmatlan éjszakáim, amikor elfogyott a pénzünk. De ahogy eddig is, ezentúl is mindig fel fogunk állni, és tovább folytatjuk. Mert ez a hivatásunk, mert tényleg szeretjük csinálni a Szegedert, és mert szabad helyi sajtóra soha nem volt akkora szükség, mint most.

Az adó 1%-ok felajánlási határideje ma, kedd éjfél. A folyamat nincs 5 perc, az alábbi útmutatóval tán még annyi sem. Köszönjük, köszönöm, ha a Szegeder mellé álltok és támogatjátok a munkánkat, amíg erre lehetőség van!