Arcokat teszünk a Szegeder mögé – ma bemutatkozik: Halmai Dávid egykori munkatársunk

Sosem akartam újságíró lenni, a napi hírek sem igazán érdekeltek, és meggyőződésem volt, hogy nem értek semmihez. Csak szerettem írni, azt pedig talán nem rosszabbul, mint az átlag. Aztán néhány szükség szülte döntés, egy kevés újságíró akadémia és rengeteg illúzió eredményeképp egyszerre lettem aktív hírolvasó és hírközlő is.

Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder

Nehéz szakma ez, kékgalléros értelmiségi munkakör, ha úgy tetszik, szellemi napszám, de mégis hol tartana enélkül a társadalom? Egy következmények nélküli országban a független sajtó az egyik utolsó megmaradt bástyája a szólásszabadságnak és az elszámoltathatóságnak. Erre a 2024-es év számos igazolást adott.

Az országos hatáskörű orgánumok mellett egyre stabilabb erőt képviselnek a független helyi bázisok, amik a vidék Magyarországának biztosítják az igényes tájékoztatást. Ennek a szellemi mozgalomnak kimagasló képviselője szakmai alma materem, a Szegeder, amely pár év alatt Szeged leghitelesebb újságjává emelkedett. Munkásságát még a határon túlról is követik.

Történelmi időket élünk, a független sajtó munkája pedig pótolhatatlan értéket jelent mind az országnak, mind a vidéknek, mind a szegedieknek. Támogassák adójuk 1%-ával a Szegedert, a független vidéki bástyát!